 |
Nagy a béke mindenfelé |
Az iskolában minden hétfő reggelivel indul. Helyesebben, először szokás szerint körbeállítjuk a székeket és megbeszéljük, ki hogyan érzi magát, mit szeretne megosztani a többiekkel, majd utána következik a közös étkezés. Tegnap különösen fontos volt a kezdés, hiszen, a szünet utáni első tanítási nap volt. Mindenki elmondta, hogy teltek az ünnepek Kicsit fura volt, hogy sokak egyáltalán nem ünneplik a karácsonyt, de ilyen a világ: sokféle. Mi megszoktuk a karácsonyfát, az ajándékokat, azt, hogy ilyenkor együtt van a család, másvallásúak más ünnepeket ülnek. A szilvesztert a legtöbb gyerek az utcán vagy egy bárban töltötte. Volt kisebb-nagyobb alkoholizálás is, de épségben megúszta mindenki a petárdázást, a tűzijátékokat és a kötelező jókedvet. Állítólag a Brandenburgi Kapunál akkora tömeg gyűlt össze, hogy lezárták a környéket és kitették a képzeletbeli "megtelt" táblát. Én is elmeséltem a szünetben velem történeteket, aztán összetoltuk az asztalokat és jóízűen megreggeliztünk. Én anyukám - egyik - specialitását, a sajtos hoztam magammal Magyarországról, azt dobtam be a közösbe. Hatalmas sikere volt. Az egyik koszovói lány Nutellába mártogatva eszegette, azt mondta, úgy még finomabb. Délután az én szerb-roma kislánykámat látogattam meg a lakócsoportban. Három hét kihagyás után nem tudtam, éppen mire számíthatok. Nála ugyanis sosem lehet tudni, hogyan fogad. Hát tegnap sehogy sem fogadott, mert éppen fogorvosnál volt, fogszabályzója lesz. Másfél órát játszottam a másik kislánnyal, akit szinte mindig magunkkal viszünk a különböző programokra, azután csöngettek: megérkezett az én lányom. Amikor meglátott, szokásától totálisan eltérően felragyogott az arca és lelkesen megölelt: tudtam, hogy itt leszel - kiabálta boldogan. Ami számomra azt jelenti, hogy bizony-bizony, várt rám. Ezek azok a pillanatok, amikor az ember úgy érzi, van értelme a munkájának. Eddig nemhogy kimutatni, de elfogadni sem igen tudta a szeretetet. Kérte, hogy segítsek a matematika házi megoldásában. Olvastunk is együtt. Jó sokáig nála maradtam. Persze tudom: ez nem jelenti azt, hogy mostantól konfliktusmentes diadalmenet lesz a közös időtöltésünk, de úgy érzem, azért hatalmasat léptünk előre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése