Berlin, a retekváros

Gördeszkázó disznó - tök tiszta

Fura, mennyire más szemmel nézi az ember a várost, ahol él, mint valaha turista korában. Régen, amikor csak látogatóba jártam Berlinbe, odáig voltam, hogy milyen tiszta, rendes, nyugodt és a közlekedést is szupernek találtam. Tegnap reggel, amikor az aluljáróban, az S-Bahn lépcsőjén és az U-Bahn peronján is hányások mellett lépdeltem, újra eszembe jutott a régi, makulátlan Berlin illúziója. Már régen csak illúzió. Hétvégente, de már péntek délután is gátlástalanul alkoholizálók nyomulnak mindenfelé. Biztos az én bajom, hogy nem tudom megszokni a - némi eufémizmussal - túlzottan jókedvű, nyitott sörösüvegeket lóbáló  népeket. Akik aztán telehányják a várost.  Naponta járják koldusok, kéregető zenészek, újságot áruló fedél nélküliek a járműveket, hogy valahogy összeszedjék maguknak a túléléshez szükséges minimumot. Tegnap az U-Bahnon egy "adjanak egy kis pénzt" mantrázó asszony ült mellettem, három megállón át motyogta  maga elé (németül), megállás nélkül a szöveget. Utána az S-Bahnon - megint kimaradt egy járat - hihetetlen tömegben aszalódtam egy fickó mellett, aki összefüggéstelen szótagokat gajdolt. Láttam már totál őrültet, aki csak azért fejelt le egy idős férfit, mert az szóvá merte tenni, a miért nekiállt a villamos falát vésni. Az S-Bahn közlekedés időnként összeomlik. Azt mondják, azóta van ez így, hogy a Deutsche Bahn-hoz tartozik, nulla beruházást, profitmaximalizálás miatt. Most persze nem győznek bocsánatot kérni, hogy rendre meghibásodnak a járművek és időnként tényleg méltatlan körülmények között kénytelenek utazni az emberek. A város helyenként szemétben úszik, de ténylegesen. Mondjuk, azt már régen sem értettem, miért olyan kevés az utcai szemétgyűjtő. Vannak, nem is kevesen, akik szemérmetlenül köpködnek, bármerre is járnak, Régen ez se tűnt föl.
Lehet, hogy már integrálódtam?