 |
Kétszer is láttam a buszból - Drezda
|
Nem készültem haza. Olyan gyorsan történt, hogy végiggondolni sem volt időm. Csütörtökön délben kollégám a központból azt a hírt hozta, hogy tavalyról van még hat nap szabim, amit vagy kiveszek most, vagy elvész. Az iskola költözése miatt nem akartam kivenni, de rábeszéltek. Igaz, már mindent összepakoltunk, kicsomagolni meg ráérünk, még tart a tavaszi szünet. Szóval csütörtök délben elhatároztam, hogy akkor hazamegyek. Csak négy napról volt szó, mert holnap hajnalban Londonba repülök, de négy nap is sok idő, főleg, ha az ember idős szüleit látogatja meg. Csütörtök este igen kalandos körülmények között végül a fiam vette meg a buszjegyeket (azon a kártyámon, amivel interneten is fizethetnék, nem volt elég fedezet, mert épp előző nap rendeltem Amerikából vitaminokat.) Pénteken már cuccostul mentem dolgozni, este ötkor pedig indult a busz. Reggel nyolckor már anyukámék kapujában álltam. Nagyon jó volt otthon. Minden nap sok időt töltöttem a szüleimmel, nővéremékkel és minden napra jutott barátokból is. Kedden éjjel indult vissza a busz, kora délután már a berlini lakásomban voltam. Most gyorsan össze kell pakolnom - holnap csak egy kis hátizsákkal megyek. Jó lenne a lakást is nagyjából rendben hagyni, mert amíg én nem leszek itt, az unokahúgom költözik ide a barátnőjével, aki épp meglátogatja Budapestről. Szóval elég nagy a jövés-menés mostanában. De így van ez jól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése