London

Tower Bridge

Öt nap, amiben az volt a legszebb, hogy a gyerekemmel együtt töltöttem. London már csak - ahogy mondani szokták - hab a tortán. Csütörtökön hajnalban indultam, tizenegykor értem a belvárosba. Az első nap végigsétáltunk egy jó darabon a Temze partján. Fiam szerint legalább húsz kilométert gyalogoltunk: hidak, paloták, egy jó kis piac a London híd alatt...és sütött a nap. Másnap már sokkal szomorkásabb volt az idő, de csak egyszer kapott nyakon az eső. A szállásunk (még egyszer köszi Imre) gyalogosan sem volt messze Camden Towntól (és amúgy a belvárostól sem), amit sokan bohémnegyednek tartanak. Szóval folytattuk a két lábon közlekedést. Nagyon tetszett ez a városrész, a piac, aminek az épületei egykor lókórházként és lókarámként funkcionáltak, jó sok lószobor és egyéb utalás jelzi is ezt. A csatorna partján sétáltunk tovább a King's Cross pályaudvarig, ahol azért megnéztük a 9 és 3/4. vágányt, némi nosztalgiával visszarévedve arra az időszakra, amikor a gyerekem még olvasni sem tudott és volt olyan szerencsém, hogy az első három Harry Potter kötetet fölolvashattam neki. A British Múzeumtól inkább ideges voltam, mint elragadtatott. Este egy régi kolléganőmmel találkoztunk körülbelül öt év után.  Igazi magyar randi: ő Angliába költözött, én meg ugye Berlinben élek. Jót söröztünk. Szombaton ismét csak a várost jártuk, néha céllal, néha céltalanul: a Westminster Apátságba emelt fővel nem mentünk be, úgy döntöttünk, hogy inkább elsörözzük azt a közel negyven fontot, amibe került volna. Olyan zsúfolt volt a Soho, hogy nem találtunk magunknak igazán kedvünkre való helyet, ezért inkább kimentünk a szállásunk közelébe és ott ettünk-ittunk. Vasárnap volt az igazi utolsó nap, megnéztük a Tate Modern kiállításait, ezek viszont nagyon tetszettek, Utána rápillantottunk azokra az egyetemekre, amelyeken szívesen tanulna mester szakon a gyerek. Hát, elnézve a londoni ingatlanárakat, föl kellene kötnünk a gatyát, de azért drukkolok, hogy sikerüljön. A többi majd megoldódik magától. Vasárnap igazi angol kocsmakaját vacsoráztunk, nem gondoltam, hogy főzni is tudnak. Nagyon finom volt. Utána sörrel öblögettünk. Az öt nap alatt legalább kétévi söradagom fogyasztottam el. Hétfőn négykor indult a buszom Gatwick-re. Előtte sétáltunk a Hyde parkban, jól le is égtem. Az orrom még most is vörös.
Féltem Londontól, mindenki arra készített föl, hogy iszonyatosan drága és kibírhatatlanul tömött. A tömeg - főleg szombaton a bevásárlóutcák környékén - tényleg elviselhetetlen volt. A zaj és a tülekedés meghaladta a tűrőképességem. Az árak viszont kevésbé voltak magasak, mint ahogy számítottam rá. Persze euróval könnyebb, bár most az euró sajnos kifejezetten gyönge. De lesz ez még másként és akkor tuti, hogy visszamegyek Londonba.

Camdeni piac

Csatorna

Mindenféle