Ember a földön

Bevásárolni indultam szombat reggel a közeli üzletbe. Azon a járdán mentem, ahová vicces emberek különböző színű krétákkal változatos méretű péniszeket rajzoltak valamelyik éjjel. Megpróbáltam elképzelni milyen megfontolásból firkálhatták tele pont ezzel a szimbólummal a járdát több száz méter hosszan, de rájöttem, ennek megfejtéséhez nem vagyok elég kreatív. Mély töprengésemből egy elém pattanó, németül nagyon rosszul beszélő pasi riasztott föl. Hívjam föl a mentőket, mert valaki rosszul van - mutatott az autókereskedés felé. És tényleg az első sor autó és a körülbelül fél méter magas betonpadka között egy fickó feküdt egy szál gatyában és pólóban. Hideg volt reggel, a srác pedig - első látásra úgy tűnt - agonizált. A zsebemhez kaptam, de konstatáltam, hogy nincs nálam a mobilom. Közben odaértem a fekvő férfihoz, aki mellett egy szinte teljesen üres vodkás üveg és zavaros tekintete is alkoholmérgezést sugallt. A nevét ugyan el tudta motyogni, de a fején véres seb látszott. A másik pasi közben odaadta a saját mobilját, azt mondta, ő sajnos nem tud annyira németül, hogy a mentőkkel beszéljen. Fölhívtam a segélyközpontot, és elmondtam, mi a fennforgás és azonnal küldjenek egy kocsit. Na, jó, a részegségről nem ejtettem szót, Magyarországon szocializálódtam, féltem, nehogy itt is hasonlóan reagáljanak: ha részeg, dögöljön meg. Miközben a mentőkre vártunk, a pasi feje alá gyömöszöltem a nadrágját, és megpróbáltam szóval tartani. Szerencsére a segítséget kérő férfi ott maradt velem, így nem kellett egyedül attól rettegnem, mit csinálok ha a földön fekvő: lenyeli a nyelvét, hányni kezd, megáll a lélegzete, stb. Az ember ilyenkor a legrosszabbra gondol. Ráadásul fölkészültem egy nagy vitára a mentőkkel, amiért egy részeghez hívtam őket. A mellettem tébláboló férfiról közben kiderül, hogy három éve él ő is Berlinben, mint én, Lengyelországból jött a bátyjához és itt dolgozik. A mentők viszonylag hamar kiérkeztek és egyáltalán nem morogtak velem, sőt nagyon kedvesen megköszönték, hogy segítségül hívtam őket és azt mondták, menjek nyugodtan, mostantól már átveszik az ügyet. Amikor egyszer - még a mobiltelefon előtti időkben - egy télen a földön fekvő részeghez akartam a közeli boltból kihívni a mentőket, a boltvezető nem akarta megengedni, hogy telefonáljak, mert az ember "csak" részeg. És akkor fagyjon meg a földön? - kérdeztem, majd csak azért tudtuk értesíteni a mentőket, mert elég erőszakos voltam. Találtam már fickót az úton fekve, éppen, hogy meg tudtam állni előtte a kocsimmal. Ott is kifejezetten nagy tortúra volt elérni, hogy segítsen már valaki. Sorolhatnám az eseteket, hajléktalanokkal is. A legviccesebb történet egy magyar kisvároskában esett meg velem. Üdülőövezetben lakó barátaimhoz autóztam, amikor a szemem sarkából, mintha az árokparton fekvő testet láttam volna. Annyira szürreális volt, hogy időbe telt, mire fölfogtam, lehetséges, hogy valaki rosszul lett...vagy...és itt a legrosszabbra gondoltam.  Visszatolattam a kihalt úton, tényleg egy férfi feküdt ott. Kipattantam a kocsiból, odarohantam megráztam, hogy rosszul van-e vagy mi a csoda. Erre kinyitotta a szemét, fölült, csodálkozva rám nézett. Rosszul van? - kérdeztem még aggódva. Nem, nem volt rosszul, egy közmunkás volt, aki elaludt, miközben a hulladékgyűjtő autóra várt én meg fölvertem legédesebb álmából.