Futólépésben iiiiiiiindulj!

Aki nem lép egyszerre....

Amikor a fiam 1992-ben megszületett, naivan hittem egy jobb világban. Két dolgot azonban egészen biztosan tudtam: legalább egy évet külföldön fog tanulni (kipipálva), és nem lesz katona (remélem, ez is). Eldöntöttem, ha valamiért nem szüntetik meg a kötelező sorozást, mindent elkövetek, hogy őt kimentsem az alól. Menjen katonának, aki akar. Fizessék meg a zsoldosokat és akkor lesz elég. Akiből a sorkatonaság "csinált" férfit, akinek az volt élete legnagyobb élménye, hogy másokat megalázhatott, mert őt is megalázták, azt nagyon-nagyon sajnálom. Elhiszem, hogy rengeteg olyan ember él Magyarországon, akivel sosem történik semmi érdekes: az istenített családok olyanok, amilyenek, az állami iskola maga a borzalom, a munka, ami nekik jut (ha jut egyáltalán) szar, a szórakozás maximum a tévé és a kocsma. Néhánynak közülük ehhez esetleg még az internet is megadatik. Utóbbiak kommentálják nagy lelkesedéssel a katonaság újbóli bevezetésének ötletét. Nem az a baj, hogy valamiféle kiképzést kapnának a srácok, hanem az a baj, hogy ebben az országban és ezektől. A "futólépéssel vissza a legsötétebb szocializmusba" tartalmú, mindenek fölötti eluralkodás politikájában a - gondolom nemzeti - kiképzés is csak egy eszköz volna az agymosásra és a fiatalok megtörésére. Ugyanaz történne, mint amit az előfelvételis fiúk annak idején megéltek: ostoba, rosszul képzett, alkoholista elvtársak szopatták őket, mert megtehették. És aki megteheti, az meg is teszi, gondoljunk csak Zimbardo híres börtönkísérletére. Ne legyenek illúzióink, a határok bezárása is felmerül még - mióta a Fidesz hatalomra került, fixa ideám ez. Ezért szerettem volna magunkat minél gyorsabban a magyar határokon kívül tudni. Lehet, hogy paranoiás vagyok, de azok az "ötletek" és lépések, amiket ez a kormány tesz, felveti ennek az őrületnek is a lehetőségét. Szégyellem magam, hogy az én generációm tette ezt az országgal és van bennem rendesen frusztráció amiatt, hogy mi pedig hagytuk.