 |
A kép csalóka, még Yorkban készült. Mintha valaki tényleg segített volna...
|
Szeptember óta járok egy tanfolyamra, hetente két este és néha szombatonként is. Integrációs szakember lettem ma, ugyanis levizsgáztam. Előzőleg már megírtam egy húszoldalas záróanyagot egy gyerekről (Momo) és a fejlesztésére végzett munkáról. Nem mondom, hogy nem kínlódtam meg a nyelvvel, mert a gyakorlati tevékenység bemutatása mellett elméletileg is meg kellett alapozni a munkát. De valahogy csak készen lettem, bőven a határidő előtt. Január 7-én kellett leadni, de én már a karácsonyi szabi előtt beköttettem. Semmi kedvem nem volt az otthon töltött két hét alatt is ezzel foglalkozni. Ma pedig egy tíz perces előadást kellett tartani ugyanabban a témában, amiről a záró dolgozat szólt. Készítettem egy ppt-prezentációt és magammal vittem néhány olyan játékos feladatot, amit már kipróbáltam Momóval. Tíz perc szabadon előadott szöveg németül - kicsit tartottam tőle, de szerencsére kialudtam magam és nem is izgultam, amikor sorra kerültem. Magam csodálkoztam a legjobban, milyen simán ment minden. Bírálatot sem kaptam a két tanárnőtől, csupán két mosolyt és azt, hogy nagyon rendben volt minden, s a legjobb, ami ezzel a gyerekkel történhet, az, hogy ott vagyok neki. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése