 |
Egykor ezzel kampányoltak, mára ide jutottak
|
Tegnap volt szerencsém néhány U-Bahn megállót egy csapat Herta rajongóval utazni. Ordítottak, mint a sakál, dallamosnak gondolt rigmusokat üvöltöttek torkuk szakadtából. Röpködtek az üres dekásüvegek, nyíltak a teli sörösök. Délután négy óra volt, az emberek munkából mentek hazafelé gyerekekkel, csomagokkal. Mindenki igyekezett kikerülni őket. Az már az én hibám, hogy erről a csöppet sem szimpatikus jelenetről azonnal Magyarország és a híresen focimániás miniszterelnöke jutott eszembe. Arra az emberre gondoltam, aki szotyit köpköd a lelátón, stadiont építtet közpénzen a háza mellé, milliárdokat (jaj, nagyon sokat) költ kedves sportágára, miközben rohadnak a kórházak és szép lassan a múlt századba mállanak vissza az iskolák. Az az ember jutott az eszembe, akinek előbbre valók a sportkocsikon száguldó, az átlagosnál csiliárdokkal többet kereső, hülyehajú, öntelt focisták, mint a fényes értelmű diákolimpikonok és úgy összességében mindenki más. Az az ember ugrott be azonnal (milyen érdekes), aki miatt naponta kérdezik a kollégáim, hogy mi a franc van Magyarországon, mi azt hittük, az egy szabadságszerető, innovatív, értelmes nép. Miért megy akkor ez a szarházi Putyinhoz, miért nem fogadnak be egyetlen migránst sem (ezt egyébként már a gyerekek is kérdezték) és mi történt a sajtószabadsággal, az iskolákkal, és úgy egyáltalán? Ilyenkor - most már csak szarkasztikusan - annyit mondok: én se gondoltam, hogy a saját hazám ide jut, hogy az én generációmban is ilyen mély nyomokat hagyott a mocskos kádárizmus. És hogy elvegyem az élét, viccelődni szoktam: akiben volt kurázsi, már eljött onnan, csak azok maradtak, akik valami miatt nem tudtak lelépni, de ők is tervezik, illetve még kétmillió, akik nem is akarnak, mert nekik jó így. Hallgattam az őrjöngő drukkereket, akik csak ittak, csak ittak, és gondolom, a meccs után pont úgy verték szét a várost, mint magyar szaktársaik, és beugrott még, amit egy török kollégám mondott, aki egy éve csak Magyarországról kérdezget, mert nagyon szerette volna meglátogatni: ne haragudj, de most inkább mégse megyek. Valahogy elment a kedvem.
Sajnos nekem is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése