Tanársztrájk németül

Kiskakas - igaz ez éppen Rigában

Holnap Berlinben is sztrájkol a tanárok egy része. Vannak ugyanis állami alkalmazott tanárok és vannak, akik nem azok. Az utóbbiak ugyanazzal a végzettséggel, ugyanannyi munkával és ugyanolyan idősen kevesebbet keresnek, mint az állami alkalmazott kollégáik. Már évek óta tart a harc az egyenlő bérezésért. Sok sikert nekik! De hogy zajlik ez a mi iskolánkban? Egyszer ott ültem egy értekezleten, amikor az igazgató orra előtt megbeszélték a sztrájkot. A diri sztoikus nyugalommal vette tudomásul (merthogy a sztrájk egy alapjog) és azon ügyködött, hogy mindenki számára megfelelően oldja meg a helyzetet. Holnap a mi csöpp kis tantestületünk több mint fele hiányozni fog. Az igazgató és helyettese viszik a vállukon a napot. Osztályokat vonnak össze és egész nap helyettesítenek. A felsősöknek korábban véget ér a tanítás, a kisebbek végig bent maradnak, és sportfoglalkozásokat tart nekik a két vezető. A sztrájk, mint ahogy említettem már az alkalmazottak joga. Élnek is vele, hátrányuk sem származhat miatta.
Nem tehetek róla, ha aktualitása miatt megint összehasonlítom a berlinit a magyar helyzettel. Amikor ma délután Anyukámnak (75) meséltem, hogy itt is sztrájk lesz, így reagált: na, ott is megbolondultak? Nagyon sokan gondolkoznak így Magyarországon: a hatalommal szemben csak alázat és elfogadás létezhet, szembeszegülés és kritika nem. Amíg el nem jut a tömegek tudatáig, hogy az ország azoké, akik lakják, és nem azoké, akik az állampolgárok megbízásából ideiglenesen vezetői pozíciókba kerültek, semmi nem változik. Amíg az emberek úgy gondolják, hogy bármilyen juttatást a kormánytól kapnak és nem azoktól, akik az adóikat tisztességesen befizették, addig csak alattvalók maradnak és sosem lesznek polgárok. Amíg a kormányzat és a kormányzás kritikája miatt az embert azonnal lezsidókommunistabuzikurvasorosbérencezik, addig nem lesz béke és fölemelkedés sem. Amíg az ellenzék oldalán állók mást sem csinálnak, csak kéjesen lecsapnak bármire, amin éppen jajveszékelni lehet (ezért keringenek több éves cikkek a közösségi oldalon), addig remény sincs a párbeszédre. Amíg a kormányzati oldal elviseli, hogy egy beteges gondolkodású harci kakas kukorékoljon Magyarország elég kicsinyke ámde nagyon szánalmas szemétdombján, addig benne maradunk az erkölcsi bóvliban (bár nagyon úgy tűnik, hogy a gazdaságiban is). Sorolhatnám még, de akinek van szeme, látja, akinek van esze, érti.
Hajrá tanárok! - Magyarországon és Berlinben egyaránt.