 |
A legújabb kedvenc
|
Egy lyukas garast nem adtam volna a két gyerek sakkjátszmájáért. A kisfiú, aki újabban
KÖTÖGET sakkozni is megtanult. Viszonylag gyorsan. És nagyon ügyesen játszik. Ma délelőtt is lenyomtunk egy menetet, délután pedig kettőt is egymás után. Eleinte persze nagyon sokat segítettem neki, mindig fölhívtam a figyelmét, ha veszélyeset lépett volna. Így bizony, sokszor "nyert". Nem vagyok egy nagy sakkozó, de azért egy tízévessel még elbírok. Nos, valahányszor sakkot adott nekem (illetve adtam magamnak), nagy volt a mellénye. Egy kicsit túl nagy. Így ma délután megmutattam neki, milyen egy igazi ellenfél. Elég gyorsan kikapott, de jól vette a lapot. Nem ment el a kedve, viszont egy másik srácnak megjött. Róla azt kell tudni, hogy egy másodpercre sem tudja becsukni a száját, folyamatosan beszél, nagyjából minden osztálytársának az idegeire megy, néha én is bezárom az agyam, hogy kibírjam. Frusztráció toleranciája a nullához közelít és gyakorlatilag minden frusztrálja: az iskolai feladatok, a figyelmet igénylő játékok, a közösség, az anyja, a testvérei és persze mi is. Viszonylag sokat foglalkozom vele, mert minden fronton fejlesztésre szorul. Nekem kicsit autisztikusnak tűnik, de egy klinikán állítólag azt állapították meg róla, hogy koncentráció zavarai vannak. Azok is vannak, az biztos, de szerintem ezer más probléma még. A srác amúgy török származású, már Berlinben született, a család legkisebb gyereke. A szülei elváltak, ezért - bár leplezi - nagyon haragszik az apjára. Anyukája szépen elnyomja, gondolom, nincs elég türelme hozzá, amit meg is értek. Az a típus, aki fölhívja magára a figyelmet, hogy tessék, itt vagyok, kitűnő pofozózsák lehet belőlem, aztán mikor megkapja amire bejelentkezett, magából kivetkőzve ordít, a falat rugdossa és csapkodja, de olyan óvatosan, hogy véletlenül se fájjon. No, szóval, ő is sakkozni akart. Gondoltam, próba, szerencse, leültek szépen egymással szemben. És majd tíz percig egészen jól működött. Mielőtt elfogyott volna a kezdő sakkjátékosunk türelme, szerencsére megjelent az anyukája és hazavitte.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése