Esterházy

Keresztek hegye

Tizenhat lehettem, amikor bekapcsolódtam a televízió egy késő esti irodalmi műsorába, ahol egy kertben egy fiatal pasi Ottlikról beszélt. Azt mondta, sokan gondolják úgy, Ottlikot nem ismerni nem műveletlenség, pedig Ottlikot nem ismerni egy szép, nagy műveletlenség. Na, ő volt Esterházy és ez a mondat egy plátói szerelem kezdetét is jelentette. Másnap a Batthányi téri könyvesboltban megvettem az Iskola a határon-t Ottliktól és a Termelési kissregényt Esterházytól. Aztán minden könyvhéten megvettem a legújabb könyvét. Amikből általában édeskeveset értettem, mégis odáig voltam értük.
Egyszer, még szintén tiniként, találkoztam vele a metrón. Látta rajtam, hogy fölismertem, pajkosan mosolygott rám, persze olyan zavarban voltam, hogy nem mertem megszólítani.
Amikor az egyetemre fölvételiztem, valahogy szóba került a munkássága, és én őszintén bevallottam, hogy imádom, de nem igazán értem. És azt is, hogy a legutóbbi könyvét nem sikerült még megszereznem (igen, volt idő, amikor nem volt magától értetődő, hogy az ember megvehet egy Esterházy könyvet). Az egyik fölvételiztető tanár azt mondta a többinek: látjátok, ilyenek ezek a mai fiatalok, szarnak rá, hogy értik-e vagy sem. Aztán hozzám fordult: ne vegye meg, majd én kölcsön adom. Akkor azért már sejtettem, hogy fölvettek.
Már jóval később, amikor a Magyar Rádió Gondolat-Jel műsorának (ha valaki ugyan még emlékszik rá) készítettem interjúkat, megvolt a telefonszáma, de nem mertem felhívni. Azóta is bánom.
Berlinben úgy három éve volt egy felolvasása, Kertész Imre szöveget olvasott németül. Akkor még nem értettem mindent, de Ő olvasott, a példakép, a magamra ébredést segítő Nagy Alak, a Tisztánlátó, az Író.
Most, hogy kórházi ágyon pötyögöm  a nagyon is hétköznapi szavakat, csak arra gondolok, mi mindent tudna ő kihozni ezekből, milyen eredeti, milyen igazi minőséget.
Biztosan megismerkedtem volna a műveivel, talán később, talán másként, de ha akkor nem kapcsolom be a tévét és nem hallom meg a szavait, más ember lennék.
Köszönöm Péter, hogy megmutattad nekem, merre érdemes az utat keresgélni. Remélem, te is megtalálod a magadét!