2017. április 23., vasárnap

Gyereknevelés az S-Bahnon

Falra festett vonat

Pénteken, munkából hazafelé az S-Bahnon hulla fáradtan ültem le egy kamasz srác mellé. Átellenben ült egy még viszonylag fiatal, nagyon szép, intelligens tekintetű nő zöld kendőben.  A majd bokáig érő szintén zöld lepel alatt farmert viselt és modern edzőcipőt hordott. Mellette egy fogszabályzós, hosszú hajú kamaszlány, az ölében egy négyéves forma kislány. Hatalmas bevásárlószatyor terpeszkedett a lábaiknál. A mellettem ülő srác a mobiljával matatott. Arra kaptam föl a fejem, hogy a nő a a fiúnak magyaráz valamit lendületesen. Nem dícsérte az biztos, de nem is emelte föl különösebben a hangját. A fiú morgott, nagyon mérges volt, de engedelmesen átadta a telefonját a nőnek, aki a táskájába tette. Törökül beszéltek, de néha német szavakat is használtak. Annyit megértettem, hogy egy hét. Még mutatta is az ujjaival a hét napot. A fiú arca rettenetesen megnyúlt, de - hát hiszen kamasz - vonogatta a vállát és azt hajtogatta, hogy neki mindegy. A metakommunikációja azonban árulkodott arról, hogy telibe talált a büntetés. A fogszabályzós kamaszlány csúfolódni kezdett (gondolom a srác nővére lehetett), de a nő rövid úton leintette. Tovább magyarázott, mire a srác dúlva-fúlva magához vette a méretes pakkot.
Nem ismertem az előzményeket, fogalmam sem volt, miről beszéltek, mi történt, mégis, nagyon szimpatikus volt a nő viselkedése: józanul, kiabálás nélkül jelezte gyerekének, hogy bizonyos tetteknek következményei vannak. Pontosan megmondta, hogy ez most hétnapos mobilmegvonás. Látva a mozdulatot, ahogy a telefont elsüllyeztette a táskájában, biztos vagyok benne, hogy az hét napig nem kerül elő onnan. Igazából semmi különös nem történt: egy anya megregulázta a fiát. Mégis, ebben a kulturális kavarodásban annyira jó volt látni, hogy mennyire egyformák vagyunk. Mindegy, hogy mit viselünk, milyen nyelven beszélünk, sokkal több minden köt minket össze, mint ami elválaszt.  És ezt akkor, amikor a más kultúrák elleni uszítás olyan hangos, hogy néha már a saját hangunkat sem halljuk, nagyon fontos kihangsúlyozni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése