2017. április 24., hétfő

Iskola németül

Szimpatikus, hogy itt az iskola döntheti el, hogyan tanítana
Az általános iskola, ahol dolgozom, ma - hát hogy is fordítsam - tanítás nélküli munkanapot tartott. Merthogy egy új, az iskola jelenlegi célcsoportjához a legjobban illeszkedő pedagógiai programot szeretnénk kifejleszteni. Hét csoportban dolgoztunk, mindegyik csapatnak megadott szempontok alapján  ki kellett alakítani egy nagvonalakban megrajzolt iskolamodellt.
A mi sulinkban hatodik osztályig tanulnak a gyerekek, utána másik iskolát kell választaniuk. Eddig 1-3 és 4-6 osztályosok együtt képeztek tanulócsoportokat. Ezt én apukámtól hallottam utoljára: a kis falusi iskolában olyan kevesen voltak, hogy minden gyerek együtt tanult az első négy osztályban. Itt Berlinben ez egy bevett forma. Ennek a módszernek persze vannak előnyei, hátrányai. Van pedagógus, aki kifejezetten szereti (bár rémesen megterhelő három különböző évfolyamra felkészülni, sőt, még azon belül is tovább differenciálni), van, aki váltana. Szóval a mai nap (és még egy májusban) többek között arról is szólt, hogy akarjuk-e ezt tovább, vagy találjunk ki más tanítási formát. Nagyon tetszett, hogy folyton azt hallottam: a mi gyerekeinknek ez volna jó, az volna jó...Mivel én egy hónapja dolgozom itt és nem is tanítok, eleinte csak füleltem, mit mondanak a többiek. A suli Weddingben található, ahol szinte minden gyerek migrációs háttérrel rendelkezik. Ez adja a legfontosabb feladatot: a német nyelvi kompetenciák erőteljes fejlesztését. Sokan vannak németül szinte nem, vagy alig beszélő diákok. Az első hónap tapasztalatai alapján én ennél tovább mentem: fölvetettem, hogy a nyelven túl valamit kezdeni kellene a kulturális különbségekkel is. Javarészt első- második generációs török, arab, afrikai, lengyel, román, bolgár, orosz gyerekeink vannak, akiket többségében a német középosztály képviselői tanítanak az európai/német kultúra keretei között. Be is vette a csoportunk egy fontos pontként a tervbe a családi házzal való szorosabb együttműködést, kulturális projektek kifejlesztését. Utána prezentáltuk a terveket, majd mindenki kiválaszthatta a számára legszimpatikusabb hármat. Nem tudom, melyik modell kapta a legtöbb szavazatot, de remélem, hogy a kulturális munka mindenképpen bekerül a fontos feladatok közé. Fura, hogy eddig nem fektettek erre nagyobb hangsúlyt. Mondjuk olyan nagy a fluktuáció, a betegállományban lévők száma, annyi pedagógus hiányzik a rendszerből, hogy gyakran a túlélésre játszanak. Egyre nagyobb kedvem van tanítóként is kipróbálni magam Berlinben.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése