Gyerek, aki mindenkit kiborít

Tizenöt volt az anyja, amikor valamelyik afrikai országból terhesen Berlinbe jött. Szült  még egy gyereket, de az apákról nincs hír. A nagyobbik kifog minden szakemberen, akik tehetetlenül tárják szét a karjukat. Tíz éves, de már saját youtube csatornája van, ahol azt közvetíti, hogy késő este is lövöldözős játékkal szórakoztatja magát. A hétéves kisöccs a háttérben fáradtan nyafog. Valahol az anya is jelen van, de inkább csak testben, mint valós értelemben. A srác unatkozik, így azzal szórakoztatja magát, amivel csak tudja: leginkább másokat sérteget. Különösen érdekli a felnőttek nemi orientációja, múltkor durván megtámadott egy meleg pedagógust. Egyelőre még csak verbálisan. Engem is simán kiborított. Pedig én megszoktam az előző suliban a terhelést. Ha a többiek látják, hogy a felnőttek tehetetlenek, lelkesen követik a példáját. Igen, ő egy példaképpé növi ki magát. Nem ismer korlátokat, szabályokat, vagy ha mégis, nagyon ügyesen titkolja azt. Eddig legalább volt egy török nevelő, akit tisztelt, de ez a respekt is elfogyott mára. A férfi totálisan kiborult, amikor a gyerek neki sem fogadott szót. Ez most az új játék: kiborítani a felnőtteket. Jó úton jár, szépen sorban veszíti el mindenki a türelmét. Ő ilyenkor elégedetten nevet. Elérte a célját. Azt mondta menne úszni, de amikor indultak volna, gyorsan bejelentette, hogy otthon hagyta a cuccát, mégse tart a csapattal. Focizna inkább - jelezte máskor, de valahogy mégsincs kedve, amikor rúgni kellene a labdát. Értelmes tevékenység helyett bandavezért játszik, rohan a négyemeletes, háromlépcsőházas iskolában föl és alá, a kisebbek (egyre többen) pedig lelkesen utána. Közben megtanulják, hogyan kell föltartott középső ujjal másoknak beinteni. Abban az iskolában, ahol több a problémás gyerek, mint az átlagos (akiket sorra visznek el a szüleik másik intézménybe) elég kilátástalan az integráció. Németország valamit nagyon rosszul csinál.