Új alapokon

Mókus az ablakból

Mostanában nem voltam valami jól. Valahol elveszett az életkedvem, elfogyott a motivációm és nem igazán találtam meg, merre is mehetnék tovább. Aztán kaptam a fiamtól karácsonyra egy könyvet... Meglehet, ez is csak egy amerikai bullshit a leírt célokról meg gyerekkori álmokról, némi tudományos maszlaggal körítve. De mióta elolvastam egy agykutató könyvét az agyunk működéséről, kevésbé tartom mesének az úgynevezett "önbeteljesítő jóslatot".
A hónapok óta tartó nyűglődésem, többéves berlini kitérőm sok mindenre megtanított. Például arra, hogy nem lehet magunk elől elég messze futni, a bennünk lappangó problémák velünk jönnek. A menekülés rövid időszakokra hozhat megoldást, de hosszú távra semmiképpen sem. Mindenképpen ki akartam próbálni, milyen külföldön élni: megtettem. Meg akartam tanulni jól németül: megtettem. Támogatni szerettem volna a gyerekem külföldi tanulmányait: megtettem. Migráns fiatalokkal akartam foglalkozni: megtettem. Aztán elhatároztam, hogy tanítani fogok egy berlini iskolában, németül: megtettem. Szóval a rövid távú céljaim megvalósultak. De a lendület elfogyott, és ezeknél még mindig valamivel többre vágyom. Saját tapasztalat, hogy amire azt mondtam, semmiképpen sem szeretném, az valahogy mindig bekövetkezett. Most tehát megfordítom a sorsom és csak arra koncentrálok, mi mindent akarok még elérni. Hosszú a lista. De nagyon bízom benne, hogy bőven van még időm szépen sorban megvalósítani a legfontosabbakat.