 |
Kifelé!
|
Amikor a megújulás vágyát és a cselekvés iránti eltökéltséget a nap- és fényhiány, a szürkeség, valamint a kora délután beköszöntő sötétség egy jobb-horgossal küldené padlóra és te szédelegve próbálsz ellenállni, körülnézel, lassan, reszketően emeled védekezésre elgyengült kezed, de a mozdulat valahol a semmibe csuklik, amikor a karácsonyi égők szívet melengető, szeretetet óvó öröme a múltba ködlik és letörve számolod, hány hetet, napot, órát, percet kell az új ragyogásra várni, amikor egy fura kapszulában ülve átrepülsz egy másik világba, amiből bár egyre többet értesz, de a hiányzó részletek miatt mégis úgy érzed, folyamatosan a konfortzónádon kívül küzdesz, amikor térben és időben egyaránt minden távoli és elérhetetlennek tűnik, amikor a kanapé-teásbögre-laptop mágikus háromszöge körülzár és lehetetlennek tűnik a kitörés, na akkor kell bakancsot húzni és kimenni a friss levegőre. Állj föl a januári depresszió-padlóról és üsd ki a búskomorságot! Menni fog.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése