Szégyentábla

Szülők, miért nem véditek meg a gyerekeitek?

Olvasom, hogy egy szakgimnáziumban szégyentáblán jelentették meg az igazgatói intőt kapottak neveit. Erről eszembe jutott egy saját "élményem". Elég balhés kamasz voltam, kaptam én is igazgatói intőt (is). Az egyik nyáron ugyanis a címerező táborban, miután elvégeztük a napi munkánkat és mentünk volna vissza a szállásunkra, valamelyik tanár ránk akarta még pluszban sózni egy másik csoport rosszul kicímerezett területét. Ezt mi érthetően nem akartunk megcsinálni. Reggel ugyanis megegyeztünk mit kell aznap elvégeznünk és mi azt tisztességgel megcsináltuk. Erre egyszerűen otthagytak minket a kukoricásban, hogy addig bizony nem mehetünk vissza, amíg nem javítjuk ki mások trehány munkáját. Annyira nem estünk kétségbe. Lestoppoltunk szépen egy teherautót és hangos énekléssel bevonultunk a szállásunkra. Hogy a dal nem tetszett a belőlünk szocialista embertípust faragni kívánó nevelőinknek (Még, még, még és még, a burzsujnak soha nem elég...- harsogtuk) vagy egyáltalán az, hogy kiálltunk az igazunk mellett, nem tudom, de mindegy is. Engem, mint főkolompost hazaküldtek és szeptemberben komoly vitát folytattak arról, hogy megtűrjenek-e egyáltalán a gimiben. Aztán "megúsztam" egy igazgatói intővel. A nevem ugyan nem függesztették ki sehol, de, hogy őszinte legyek, nem is érdekelt volna. Mint folytonosan visszakérdező, a maga igazát védő kamasz, nem rogytam volna be ettől.
Egy másik történetet, már mint pedagógus éltem át. Egy falusi általános iskolában tanítottam és néhány napig valamilyen képzés miatt hiányoztam. Mikor visszamentem, az igazgató közölte, hogy az egyik tanítványom igazgatói intőt kapott.  A srác (kisfiúról beszélünk), u-szöggel lövöldözött egy fúvócsövön keresztül a szünetben. A veszélyes eszközöket a nagyon okos apukájától kapta. Ráadásul a diri az intőt az egész iskola előtt akarta a srácnak átadni, mintegy halmazati büntetésként. Én már magával a megrovással sem igen értettem egyet, mert ez esetben szerintem az apa volt a felelős, bár tény, hogy a gyerek is nagy hülyeséget csinált. Az igazgató azzal érvelt, hogy őt nem érdekli, az iskolán kívül mi történik, amit én úgy értelmeztem, hogy szerinte  délután nyugodtan lőjék ki a gyerekek egymás szemét. Jót veszekedtünk, de nem engedtem, hogy még jobban megszégyenítse a gyereket, így elmaradt a nagy plénum előtti demonstráció.
Nem gondoltam, hogy huszonöt évvel a rendszerváltozás után visszatérünk ugyanahhoz a poshadt, penészes, hatalmaskodó rendszerhez, ami elől - én naív, azt hittem - menekülünk.