 |
Tudok repülni
|
Ma azt kérdezte a pszichológusom, hogyan tudnám a bizonytalanságom a legjobban szemléltetni. Talán úgy, hogy valamikor levágták a szárnyaim, de én mindenképpen röpülni akartam, ezért újakat növesztettem. S bár évtizedeken keresztül - annak ellenére, hogy szélviharok, jégesők, légörvények néha bizony földközelbe juttattak -, valahogy mégis sikerült a levegőben maradnom, mindig attól félek, hogy a következő napokban, hetekben, években lezuhanok. És igaz, hogy a végső nagy becsapódást én sem úszom meg, jó lenne a hátralévő éveket békés, lágy lebegéssel tölteni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése