Könyvvásárlásból jöttem villamossal haza. Jócskán tele volt a kocsi. Abban a traktusban, ahol én szorongtam, három olyan nagyon, de tényleg nagyon kövér ember ült, hogy egy-egy ülés helyett mindegyikük kettőt foglalt el. Az egyik nő és pasi még egészen fiatal volt, ami különösen szomorú. Íme a jóléti társadalom, sok felesleges, üres kalóriazabálással. Aztán fölszállt egy alkoholista, aki először gondosan fölhúzta az egyik nadrágszárát a lábán és akkurátosan végigvakargatta, aztán ugyanezt követte el a másikkal. Majd a feje következett. A füle mögött olyan erővel vakarta a zsíros haját, hogy attól féltem, tetvek fognak repkedni mindenfelé. Rémes volt. Vakarózva járkált, hol hátracaplatott, hol meg vissza, előre. Gondolom egyenletesen szerette volna szétteríteni nyavalyáit. Miközben nyughatatlan alkoholistánk köreit rótta, a mellettem lévő ülésen egy nőre olyan köhögőroham jött rá, hogy azt hittem, megfullad. Még az a szerencse, hogy többé-kevésbé elfedte a száját a tenyerével, így valószínűleg a bacilusainak vagy vírustenyészetének csak egy töredéke jutott a levegőbe. Tanulság? Ha ezt az utat megúsztam rüh, tetű és tüdőbaj nélkül, szerencsésnek mondhatom magam. (Amúgy a bejegyzés címe egyáltalán nem titkoltan A hentes, a kurva meg a félszemű című film nyomán keletkezett. Még a téli szünetben, otthon láttam. Láttam? A film felét a szék alá bújva, a szememet befogva töltöttem, annyira nem bírtam a brutalitását.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése