Hajléktalanul

Hétfő reggel álmos közönnyel

munkába vitt a megszokás.

Sodort a tömeg, hullámzó ember-tenger,

messze volt a végállomás.

Kígyózó, tömött, lüktető zárvány,

a mozgólépcső csikorogva járt.

És akkor megláttam a lábát

a férfinak, aki előttem állt.

A fekélyes lábszárt pólyába kötötték

Alatta a boka is gyulladás-gyanús.

Levetette száraz, foszladozó kérgét

a rossz cipőből kivöröslő  hús.

Öreg  volt  vagy csak nagyon fáradt.

Hidegek erre az éjszakák

Csak ment a megsebzett ember-állat

beborult az ég, amerre járt.

Az élet súlya húzta a vállát

meg két jutazsák, ruhával tömött.

Lehet, hogy Jézus keresett este szállást.

Vonszolta magát két piszkos sarok között.

Láttam őt és magamra néztem,

meleg paplan alól morcosan keltem fel.

Neki két szatyra van -  elöntött a szégyen,

amiért mindenből  elég jut nekem.