Jó, jó, jó

A nyártól már elbúcsúztam, hiszen augusztus 15-én elkezdődött a tanárok számára a munka. Jó kis nyár volt, már régen nem élveztem ennyire: Koppenhága, a Rajna-vidéke, Albánia, Tátra, Krakkó, Alsóhegy - és hát persze otthon is voltam több hetet.
Az elmúlt év volt az első, amit tanárként dolgoztam végig Berlinben: matekot, rajzot és természetismeretet tanítottam. Nagyon nehéz volt, bevallom. Nem csak amiatt, mert németül kellett tanítanom, hanem azért is, mert utoljára több mint huszonöt éve voltam tanár. Közben minden megváltozott és egy teljesen új környezetben, teljesen új feltételrendszerben, más nyelven, mást kellett tanítanom. Nagyon elfáradtam, pedig csak részmunkaidőben dolgoztam. Félév végére totál kész voltam, plusz rá kellett döbbennem, hogy még egyáltalán nem dolgoztam föl a cukorbetegségem (ami ugye 2016 nyarán tört rám hirtelen). A természetismeret csoportvezető egy kifejezetten kedves, normális nő volt, akivel nagyon jóba lettem. Bár az év elején megígérte, hogy mindenben támogat, sajnos semmire sem volt ideje, mert családi tragédiák érték, beteg lett, plusz annyi terhet kapott a nyakába, hogy teljesen szétesett. Így szépen egyedül küzdöttem végig egy olyan tantárggyal az ötödikben, amit még soha életemben nem tanítottam. Az elősöket imádtam, így ott a rajz és a matekórák igazi felüdülésnek (na jó, azért ez túlzás) számítottak. Szerencsére a gyerekek is szerettek, így ki lehetett bírni. Már az év elején, amikor fölvettek, mondták, hogy semmit sem tudnak ígérni, a szerződésem csak július 31-ig szól. A tavaszi óramegbeszélésekkor kiderült, hogy visszajön valaki gyesről, így nekem csak 10 órám maradna. Az viszont elég szűkös megélhetést tenne lehetővé, így  mondtam, hogy inkább keresek valami mást. Egyáltalán nem vittem túlzásba a munkakeresést,  nem szorongtam attól, mi lesz velem. És milyen igazam lett. Egyszer csak kaptam egy üzenetet egy spandaui iskolából, hogy szívesen megismerkednének velem. Kiderült, hogy az igazgatónőm hívta fel az ottani vezetőt és beajánlott neki. S lám, egy kellemes interjú után új munkahelyem lett. Eddig nagyon úgy tűnik, hogy jól jártam a cserével. Környezetismeretet tanítok és  - egyéni és kiscsoportos - fejlesztéssel  foglalkozom, többéségben matek, illetve angol, természetismeret és igen, igen, német fejlesztéssel is. Persze utóbbi kisiskolásokat jelent, de mégis...Jól érzem magam. Bár a suli a lakhelyemhez képest a világ végén van, még korábban kelek, mint eddig, mégis sokkal kipihentebb vagyok. Két hét telt el és eddig kifejezetten élveztem a munkát. Remélem, így is marad. Most már csak azon kellene valahogy dolgoznom, hogy véglegesen elismerjék a diplomám, de az rém bonyolult itt. Tavaly ugyan fölvettek az egyetemre, de azt elpasszoltam, nem is bírtam volna a munka mellett. Idén viszont nem vettek föl, de most se lenne időm rá, mert most sokkal több órában dolgozom. Lépnem kellene, de még nem találtam ki, hogy merre, mit. Ami biztos: a szerződésem 2019 július 31-ig szól, aztán majd meglátjuk...