2019. június 13., csütörtök

Véglegesített szerződés

Nem is tudom, hogy előre nézek vagy hátra

Még pár nap és vége a tanévnek. Ez eddig nálam mindig érdekes időszak volt, hiszen a szerződésem a nyári szünet végéig szólt és ilyenkor dőlt el, mi lesz azután. Amikor Berlinbe jöttem, az első időszakban halálra aggódtam magam emiatt, de már tavaly se szorongtam a munka miatt. Lesz, ami lesz - gondoltam, és milyen jól tettem. Ebbe az iskolába úgy kerültem, hogy az előző igazgatóm ajánlott a jelenleginek (ott csak tíz órában maradhattam volna, és az azért túl kevés). Úgy történt, ahogy az ember álmaiban elképzeli: csöngött a telefon, meghívtak egy beszélgetésre, megállapodtunk, hogy 18 órában odaszerződöm, majd nagyon szépen megkértek, hogy inkább legyen heti 24 óra. Hát így lett. Már év közben is rengeteg pozitív visszajelzést kaptam, a kollégák sorra mentek be az igazgatóhoz lobbizni, hogy mindenképpen maradhassak. Az igazgató és a helyettese is hospitált nálam és mindketten azt mondták, mindenképpen szeretnék, ha maradnék. Csak hát ugye a német bürokrácia: nekem magyar diplomám van, amit félig-meddig ismertek csak el (itt a német tantárgy kötelező tananyag a pedagógusképzésben, de ezt én otthon nem tanultam). Mindenek kulcsa egy speciális munkaengedély, amit  a szenátus állíthat ki. Elvileg tavaly megkaptam, de valami adminisztrációs baki lépett föl (a tavalyi iskolám igazgatóját időközben kirúgták, több ügyben is sáros volt, szerintem nálam is ő tolt el valamit). A jelenlegi igazgatóm azonban addig kérvényezett és ügyködött, míg ma boldogan elém tett egy végleges szerződést. Szóval a következő tanévtől már nem szerződéses, hanem véglegesített tanár vagyok. A következő lépés a német állampolgárság lesz, ami szintén elég bonyolult ügymenet. De valahogy majdcsak kibrusztolom azt is. Soha nem gondoltam (a Fidesz uralom előtt), hogy én valaha is a magyaron kívül másik állampolgárságot szeretnék szerezni. De ma már biztosra akarok menni: éltem már  úgynevezett "szocializmusban". Azt is utáltam, de szerintem ma ezerszer rosszabb a helyzet, mint a nyolcvanas évek végén volt.

2 megjegyzés: