Dóra meséje

Kötelező haladási irány

Egyszer volt, holnemvolt, volt egyszer egy király. Ennek a királynak volt két fia és egy lánya. A királylány, akit Ezüstcipőnek hívtak, olyan szép volt, hogy a napra lehetett nézni, de rá nem. Tizennyolc éves korában odaállt az apja elé: királyapám, engedj el szerencsét próbálni. A király nagyon szomorú lett, hogy világgá megy a kislánya, de mit tehetett, rábólintott kedvenc gyermeke kérésére. Másnap reggel Ezüstcipő útnak indult. A két bátyja tanácsokkal látta el, az apja egy mindenféle jóval telitömött tarisznyát akasztott a nyakába. Ment a királylány, ballagott, amerre a lába vitte. Három nap, három éjjel gyalogolt, mire  egy Budapest nevű városba ért. Ilyen szép várost még soha nem látott, pedig apja birodalmában is van egy két csoda. Amint az utcákon bóklászott, meglátott egy leányt, aki éppen egy mesekönyvet darált le. 

- Fura egy hely – gondolta, mivel eddig azt hitte, hogy a meséket olvasni szokták. 

- Miért darálod le azt a szép könyvet, te lány? – kérdezte csodálkozva.

- Mert homoszexuális propagandát tartalmaz – felelte öntudatosan a lány.

- Az meg mi? – ámult a számára idegen kifejezések hallatán. 

- Azt jelenti, hogy ha egy gyerek ezeket a meséket meghallgatja, buzi lesz, esetleg árva, elválnak a szülei, vagy annyira más lesz, mint a többi gyerek, hogy csak na. 

- De mi az a buzi?

- Hú, az valami abnormális dolog, buzi az, aki fiúként fiút, lányként, lányt szeret.

- Akkor én nem vagyok buzi – nyugodott meg a királylány, mert nekem a fiúk tetszenek.

- Nem, akkor te nem vagy az – ölelte meg barátságosan a lány – te egy normális királylány vagy, téged kedvellek. De ugye csak átutazóban jársz erre, amerre a madár se jár, mert a migráncsokat se szeretjük. - Igen, csak szerencsét próbálok. 

- Akkor itt a helyed nálunk, mert mi magyarok nagyon vendégszerető népek vagyunk ám. Megszállhatsz a szállodánkban éjjel. Kapsz finom pálinkát, kolbászt és pacalt.

- Jaj, de jó, nagyon szeretem a magyarokat – lelkendezett a királylány. – És mondd, te lány, hol kötözhetném át a melleimet?

- Aztán miért akarod te a melleidet átkötözni?

- Mert nemrég operálták. Tudod, én fiúnak születtem, de sosem éreztem jól magam a bőrömben. Ezért úgy döntöttem, lánnyá változom. Sajnos a királyi tündér nem tudta ezt egy varázspálca suhintással megvalósítani, ezért megoperáltak. Az egész családom támogatott ebben. Nekem van a legjobb családom a világon.

- Micsoda? – zöldült el a könyvdaráló lány feje. – Takarodj innen, te korcs, te csúf, te normálatlan – üvöltött magából kikelve. -  Menj, mielőtt megfertőzöl. 

- Én nem fertőzöm, a testvéreim sem lettek mások. Csak én születtem így. 

- Nekem te ne magyarázz – sivította magából kifordulva a lány – te beteg vagy, ne terjeszd itt szép Magyarországban a kórt.

- Hát ez megbuggyant – gondolta a királylány és úgy döntött, ennyi elég is volt a szerencséből. Megfordult és elindult hazafelé. Útközben még sokáig csodálkozott, hogyan tudott az a lány olyan gyorsan átváltozni, még csak a fejét sem műtötték meg hozzá. - Biztosan van valami trükkje – gondolta, majd elővett egy szelet sajtot és azt majszolva baktatott tovább.

Aki nem hiszi, járjon utána. Itt a vége fuss el véle.