Reggel

Még nincs vége a mesének

        Hát itt van egy újabb reggel,

        miért volna más, mint a többi.

        Fölkelek fáradt szemekkel,

        a bánattal nem kell törődni.

 

Emléknyomokkal az álmok

még a tudatomba marnak.

Őrizném, de mint hűtlen barátok

elhagynak, futni akarnak.

 

Torkomban keserű ízzel

- tej sincs, hogy kávémba rakjam -,

nézem, hogy arany színével

szobámba ragyog a  nappal.

 

Szorongok, ablaknyi távlat,

ma sem jössz, hiába várlak.

Pereg a nap, mint a többi,

ma sincsen minek örülni.

 

Hol voltam vagy hol nem egyszer,

csontomat rágják az évek,

dagad a múlt minden perccel,

még nincs vége a mesének.