Szombat reggel szomorú időre ébredtem. Lógott az eső lába, úgy tűnt egy takaró alá vackolódó hétvége elé nézek. Ez az augusztus csak a naptárban volt nyári hónap, sokkal inkább hajazott októberre: esőkabát, szél, némi kis langyos nap, de éltető csillagunkat csak ritkán láthattuk előbukkanni a felhők mögül. De ebéd közben megmutatta magát és reményt adott, hogy mégsem kell a négy fal között tölteni a teljes hétvégét. Fél kettőkor két perc alatt összeszedtem magam és elindultam a Világok Kertjébe. Ez egy hatalmas park Berlinben, ahol különböző kultúrák jellegzetes kertjeit mutatják be a koreaitól a reneszánszig. Jó nagyot sétáltam, fotóztam, aztán hazafelé bőrig áztam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése