Hazafelé

Amikor kiköltöztem Berlinbe, olyan munkát szerettem volna, ami rendszeres hazautazást tesz lehetővé. A tanári állás ilyen: bár a nyári szünet sokkal rövidebb, mint itthon, de ősszel, karácsonykor, télen és húsvétkor is van tanításmentes időszak. Igaz, az egyetem elvette a szüneteim, tavaly pedig a pandémia gyakorlatilag bezárt Berlinbe. De nyár után most végre az őszi szünetet is itthon tölthetem. Szerencsére egy fotós barátnőm meglátogatott, így egy két és félnapos, kirándulással egybekötött hazautat szerveztünk - helyesebben szervezett. Konkrét elképzelései voltak, hogy miket szeretne látni és természetesen fotózni az úton. Én úgy vagyok vele, hogy nagyjából mindegy is, csak kizökkenjek egy kicsit a hétköznapokból, szépeket lássak. Persze nálam is volt kamera, nyomkodtam is rendesen, de hát az én képeim meg sem közelítik a barátnőm alkotásait. Nem baj, azért nagyon jó volt kirándulni és emlékként a fényképek is velem maradnak. Pénteken délig még tanítottam, utána egy Rakotzbrücke nevű múltszázadi hidat kerestünk föl Gablenz mellett. A jellegzetessége, hogy félkör alakú és a vízben tükröződő résszel együtt egy szinte szabályos kört alkot. Ez tényleg szép volt, de őszintén szólva a híd, mint építmény egyáltalán nem nyűgözött le.

Lefotóztuk a hidat, sétáltunk egyet, aztán átautóztunk Csehországban. A határ közelében, Hrenskoban aludtunk és másnap ott kirándultunk, illetve csónakáztunk egy jót. Gyönyörű volt a sziklák és erdők között sétálni és hajózni. Persze ott is volt egy konkrét cél, egy kis házikót kellett az út végén megtalálnunk, ami szintén szépen tükröződik a vízen. Megtaláltuk, tükröződött. Tényleg szép volt. Az egész nemzeti park megér majd talán nyáron több napi kirándulást is. Én csatangoltam már azon a környéken, de annyi a felfedeznivaló, hogy simán többször is megéri ellátogatni.

Innen Telcbe mentünk, nekem nagy kedvencem a mesefőterével. Ott aludtunk, másnap reggel még megnéztük Slavonicét (ott is jártam már), onnan pedig hazaindultunk. Vasárnap este hatkor már itthon is voltam. Megbeszéltük, hogy ilyen hazautakat máskor is szervezünk. Egyelőre persze nem arra akarok gondolni, hogy milyen úton jöjjek haza legközelebb, hanem élvezni szeretném az itthonlétet. :)