Szájhős Apó harca Képzeletföldén

Úton a rezsiharcba

Orbán Viktor elcsöndesedett kicsit, amikor a sok-sok képzeletbeli háború után Magyarország szomszédjában kitört egy igazi: nem szólamokkal, hanem tankokkal, nem pénzt osztogató szervezet, hanem egy szuverén ország ellen, tűzzel, vérrel, emberáldozatokkal. Nem tudta, hogy a saját kinyilatkoztatása szerint rosszkor jött háború (miért, van háború, ami jókor jön?) milyen retorikát kíván, gondolom, csináltatott gyorsan egy közvéleménykutatást szavazói körében és amikor az jött ki, hogy még a fideszesek egy része is elítéli az ukrán nemzet elleni orosz agressziót, melyet Tudjukki (mert valamiért Putyint megnevezni nemigen merik) indított, akkor ímmel-ámmal mondott valami elítélésféleséget. De miután neki is megvan a saját harca, úgy mint például a rezsiharc, nem ér rá foglalkozni mások kis rosszkor jött háborújával. Azt oldják meg maguk, meg különben is: rezsicsökkentés. A menekülteket is a civilekre hagyta mindaddig, amíg nem vette észre (esetleg még egy közvéleménykutatás?), hogy így a választások hajrájában pajzsként lehet őket föltartani, sőt, esetleg rájuk hivatkozva egy kis pénzt lehet az ezerszer is átkozott, lerohant, verbális tűz alatt tartott Brüsszeltől szerezni. De hát mit csináljon egy harcra kész férfiember meglehetős tesztoszteron túltengéssel? Jó volt kicsinykét megpihenni békegalamb szerepben, de hát ez mégsem az ő igazi küldetése. Csak a harc, csak a háború, csak ezek kellenek egy valamire való nemzetvezetőnek. Meg is írta közösségi oldalán: "Április 3-án üzenjük meg: nem vagyunk jámbor lúzerek, akik megijednek a nemzetközi médiától vagy Brüsszeltől. Harcolni fogunk!" - Ezt olvasva fölhorgadt bennem a remény: lehet, hogy elmennek önkéntesnek Ukrajnába? Áldott legyen a nevük!