Érvénytelenül

Tízéves lehetett a gyerekem, amikor reggel az iskola előtt fölvettem az autómba az egyik osztálytársnőjének az anyját. Mélyen fölháborodva mesélte, hogy képzeljem el, a lánya totálisan kiborulva jött haza, mert egy másik lány az osztályból szóba hozta a menstruációt és a többiek erről a témáról beszélgettek. Totál megdöbbenve kérdeztem, hogy a lánya erről még nem hallott? Dehogyis, hogy képzelem, majd elmondja neki, ha eljön az ideje. De mikor jön el az ideje? Hát majd, valamikor, később. Sebesen végigpörgettem a gondolataimban, hogy a fiam mikor találkozott először ezzel az igen fontos ténnyel, de nem igazán tudtam visszaemlékezni. Már egészen kicsi korában előfordult, hogy a vécén ülve kikiabáltam neki, hogy adjon már be egy betétet, mert bent elfogyott és szükségem volt rá. Szóval fokozatosan ismerkedett meg a témával és elmaradt a nagy, mindent föltáró beszélgetés, mert valahogy belenőtt a valóságba.  Ma is vannak lányok, akik elől az anyjuk rejtegeti, hogy mivel is jár nőnek lenni. Igaz, hogy ma, az okostelefonok világában, megszerzik a gyerekek idejekorán - sajnos legtöbbször ellezőrizetlen információkból -, kérdéseikre a választ. Egy  barátom mesélte, hogy a lányát azon kapta rajta egyszer, amint a kis barátnőjével még írni is alig tudó korukban éppen a "szeksz" szóra keresnek rá az interneten. Szóval, aki azt hiszi, hogy elég a gyerekeket majd "idejekorán" fölvilágosítani, az téved, és az sem jár jó úton, aki azt gondolja, hogy a szülők mindegyike foglalkozik otthon a témával. A magyar kormány jóindulatából ezek a gyerekek teljesen magukra maradnak a kérdéseikkel. Az is igaz, hogy szivárvány családokról lassan nincs is Magyarországon mit mesélni, hiszen meleg párok nem fogadhatnak örökbe. De az, hogy bárki is arról győzködjön óvodásokat, hogy ők nem is lányok, vagy fiúk, hanem pont fordítva, illetve bármikor átoperáltathatják magukat, az merő ostobaság. Én ma minden népszavazási kérdésre érvénytel választ adok.