Nem tudom, hogy a szerzők, szoktak-e otthonukban vendégeket fogadni. Szerintem nem, hiszen előfordulhat, hogy a vendég nem családtag, ráadásul ott sem lakik, hát mit is keresne náluk. Szolidaritásról, jelképes tagságról, empátiáról már régen nem beszélünk, talán el is felejtettük - ha ugyan egyáltalán sokan valaha is tisztában voltak e fogalmak jelentésével. Mindegy is, a lényeg, hogy valami lekicsinylőt, negatívat, cinikusat posztoljanak a csepűrágóról, ahogy mostanában az ukrán miniszterelnököt nevezik. Igen, színész volt (ezért jogot is végzett, csak úgy mellesleg), de nekem úgy tűnik, hogy fölnőtt a feladathoz. Lehet szeretni, vagy sem, ez persze magánügy, de ott áll a vártán egy megtámadott ország élén, nem futott el, vállalja a veszélyt milliónyi honfitársával együtt. Én jobban szeretem, ha az agresszorról szedik le a vizes lepedőt. Aztán, ha - reméljük hamarosan - újra béke lesz, elő lehet venni a kisebbségek ukrajnai helyzetét. Most viszont nagyon egyértelműen kell állást foglalni az agresszor ellen, a béke érdekében. Ez a jelképes felszólalás is ezt teszi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése