Hazám, hazám

A választások estéjén úgy körülbelül tizenegykor lezártam a laptopot és megittam két pohár vörösbort. Másnap reggel eldöntöttem, hogy minimum egy hétig (de lehet, hogy soha többé) nem nyitom meg a Facebookot és nem olvasok magyar híreket. Egész nap lehangolt és keserű voltam. Pedig én békességben és jólétben élek Berlinben. Normális fizetésem van, nem gond a lakbér, a rezsi (emelkedjen bármeddig) és a megélhetés egyéb költségeinek kifizetése, és a hónap végén mindig pluszban vagyok. De azzal szembesülni, hogy a hazám egy morális fertő, amelyben a hazug, a csaló, a tovaj és a hagymázas ideológiákat harsogó a sikeres, végtelenül elszomorított. Értem én, hogy a végeken kénytelenek voltak a polgármester akarata szerint szavazni, máskülönben az a kis közmunka is ugrik és éhezés vár a családra. Értem én, hogy a náci és orosz propagandát lemásoló agymosás, a mindenhonnan csak egyféle, megtévesztő információ sulykolása egy idő múltán eltompítja az észlelést és a józan ész megadja magát a gátlástalan hazudozónak.  Értem én, hogy jó helyre kell behúzni az ikszet, ha esélyt akar a tehetségtelen, hiszen milyen egyszerű gondolkodás nélkül fölolvasni, előadni, elénekelni amit elé tesznek, sokkal könnyebb, mint minőséget alkotni, kérdezni, érvelni, vitatkozni. Értem én, hogy nem csavarná le a polgár a termosztátot ismeretlen ukrán - ukrán, érted, hát van olyan, hogy ukrán??? - emberekért, csak mert éppen az ő vérüket ontja egy eszement agresszor, aki sajnálatosan a markában tartja a teljes magyar energiaellátást. Értem én, hogy könnyebb megadni magunkat, mint harcolni, ellenállni, hiszen egy idő múltán belefárad az ember és apatikussá, apolitikussá válik. Harminc éve, amikor fiatalok voltunk és Kádár letámolygott azon a lépcsőn, látva művének összeomlását, én szívből hittem abban, hogy a mi generációnk tényleg önrendelkezésre, szabadságra, értelmes vitákra, együtt gondolkodásra, egy normális európai jövőre vágyik. De elrontottuk. Kedves mostani fiatalok, joggal gyűlöltök minket, igen, mi rontottuk el. Sajnálom, tőlem is csak annyira futotta, hogy tizenkét éve, amikor Orbán hatalomba került, menekülőre fogtam, mert tudtam, ez az ember csak az erőből ért és nagyon csúnya világ jön. Hát itt van. Mindenkinek gratulálok, aki most boldog, mert rezsicsökkentés, CSOK, meg Soros, és marad még velünk évekig a Gyurcsány is, hiszen továbbra is rá lehet tolni minden kudarcot, hogy Brüsszelről már ne is beszéljek, hiszen ez a szerencsétlen város maga a megtestesült antikrisztus. Mondjatok egy imát egykor volt szép hazámért, mert ez a Magyarország már nem az, amit valaha úgy szerettem.