Akarémosz faháború

Lehet, hogy már írtam róla, de mostanában a szemem elé került egy ősrégi - szerintem még NDK-s - matrica és újra eszembe jutott ez a gyerekkori történet. Még kislány voltam, amikor "jutalomból" elküldtek valamilyen úttörőtáborba, talán Csillebércre. Két meghatározó emlékem van erről a táborról, minden más a felejtés ködébe veszett. Az első ráébredésem saját magam szánalmas voltára az volt, amikor megjöttek a svájci gyerekek kék-sárga vitorláskabátban, farmerben és magasszárú (szerintem Grünbein) bőrcipőben. Én, a szocialista ország kis csóró gyereke annyira, de annyira irigyeltem ezt tőlük. Aztán a cipőért kárpótolt a sors, mert néhány év múlva az Alföldi Cipőgyár lekoppintotta ezeket a "csodákat" és évekig nem is volt más a lábamom. (A kényelmes bőrcipők iránti vonzalmam szerintem innen eredeztethető.) A másik emlék egy dal: néhány sorát le is írtam egy kis noteszbe, évekig megvolt még utána is hülyeségem bizonyítékaként. A dal első sora így szólt (szerintem): Akarémosz Faháború...- még a dallamára is emlékszem. Fogalmam, de tényleg halvány sejtésem sem volt arról, mi a csodát jelent ez, de leírtam, mert így hallottam és mert  hozzászoktam, hogy folyton értelmetlen dolgokat tanítanak nekünk, pedig én akkoriban már nagykanállal ettem a világirodalom remekeit. Szóval egyik oldalon faltam a jó könyveket, a másikon meg beletörődve befogadtam a hülyeségeket. (Amúgy mindent félreértettem és csak felnőtt fejjel jöttem rá, hogy masszív beszédértési zavarom volt, de persze ezt senki nem vette észre, vagy talán még azt sem tudták, hogy létezik ilyen probléma.) Mostanában, amikor sokan nem merik vagy nem akarják nevén nevezni a tényt, hogy háború zajlik Ukrajnában és Oroszország az agresszor, töbször is erre a "Faháborúra" gondolok és nem tudom, hogy sírjak-e vagy nevessek rajta. Mert persze egy idő után letisztult a szöveg, ami így szólt: "Akar-e Moszkva háborút?" És nem, az úttörőnóta szerint természetesen nem akart. Azért arra kíváncsi lennék, hogy azok, akik ezt akkor  - és most - hittel vallották vagy vallják, mit szólnak a bucsai képekhez, a menekültekhez, a megerőszakolt nők, a gyermekeiket sirató anyák vagy éppen az árván maradt gyerekek könnyeihez.