Óriási felzúdulást váltott ki a közösségi oldalakon, amikor kiderült, hogy a Balaton szelet és a Boci csoki is hiányozhat/hiányzik a boltok polcairól, mivel Ukrajnában gyártották azokat és tudjuk: háború van. Szidták is Gyurcsányt, Sorost, az ukránokat, a multikat, a hazaárulókat, bárkit és mindenkit, akik eladták ezeket a nemzeti ereklyéket, hungarikumokat, közös gasztronómiai kultúrkincseinket. Mert miért került a gyártás határainkon kívülre, micsoda elvetemültség ez már?! Volt, aki persze megpróbált érvelni, hogy hát a német autók és Magyarország...de rögtön megmagyarázták, hogy az nem ugyanaz, mert...hát csak. Nekem legjobban az a teljes összeomlás utáni ráébredéses felismerés tetszett, amit egy hazafias érzelmű úr tett megtörve közzé: "Tudtam, hogy megint a magyarok fizetik meg a háború árát." Persze kiváncsi lettem volna a "megint" kifejtésére, de mi másra gondolhatott, mint az első vagy a második világháborúra, aminek teljesen természetesen - vesztesként - megfizettük az árát, még szép. De ez az átmeneti Balaton szelet és Boci csoki hiány talán mégsem az orosz agresszor által kirobbantott háború ára, jó is volna, ha Putyin Ukrajna lerohanása előtt felhívást tett volna közzé: vagy lemondanak a magyarok a Balaton szeletről és a Bociról, vagy lerohanom Ukrajnát. Van egy rossz érzésem, hogy a magyarok egy része - legalábbis az utóbbi időben tapasztalható megnyilvánulásaik alapján - a csokit választotta volna.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése