Legyen inkább Mészárosé

Szerintem is. Sokkal inkább, mint valami kapzsi külföldié. Legyen minden az övé, így a legegyszerűbb, tőlem hívhatjuk is az egész kócerájt Meszaroslandnak. A pasinak, aki nem urizál, hiszen a lelke mélyén még ma is egy parasztgyerek, szóval Rogánnak biztosan igaza van: legyen inkább minden Mészárosé, illetve azé, aki Mészáros néven gyűri maga alá nagyjából egész Magyarországot. Most éppen a gyorsforgalmi úthálózatot, úgy harmincöt évre. Az eredeti - nemzeti - tőke (magán)felhalmozás lassan lezárul, a vadkapitalizmus után jönnek a dolgos évek, amikor már senki sem kérdi, honnan lett annak a néhány csilliárdos helytartónak akkora vagyona, amekkora. Nemsokára tisztességes milliárdosok lesznek, a relikviák már megvannak hozzá, az istenadta nép pedig főhajtva és csöndben dolgozik majd nekik aprópénzért. (Csak a kocsma lesz hangos, de ennek már hagyománya van gyönyörű hazánkban.) Persze az is lehet, hogy a vagyon növekedésével csurran-cseppen valami a szorgalmas kisembereknek is, hálájuk nem is marad el, ezt előre megjósolom. Gombamód nőnek majd ki az alapítványok a szegény gyerekek oktatásának támogatására (köszönjük, köszönjük, ó kegyelmes úr), lesznek jótékonysági bálok néhány rossz arcú tüntetővel a kapu előtt. Az elegáns hölgyek ruhái többe lesznek majd, mint a felajánlott összegek, de hagyjuk is, szép, hogy sok gondjuk, bajuk mellett erre is futja. Rémálmaimban pedig annyira éhesnek látom ezt a példátlanul tehetséges és mindenben versenyképes néhány százalékot, hogy néha attól tartok, amikor legközelebb hazamegyek, nem passzol a kulcsom a zárba, mert valamilyen kétharmados, alkotmánymódosító törvény értelmében a lakásom is megkaparintották. Mert persze van különbség a közösségi- és a magántulajdon között, de nekem ott mocorog a tudatalattimban, hogy ha a miénkből sajátot csináltak, miért ne csinálnának az enyémből is azt.  (Segítek: most pont annyira voltam demagóg, mint a hatalom.)