Ne feküdj le fűvel-fával

Terhességmegelőzési jótanács a 21. században kormányközeli alapítványi nénitől: ne feküdj le fűvel-fával, akkor nem lesz szükség abortuszra. Bár szerintem sem a fűtől, sem a fától nem lett még terhes senki, viszont megint a nőket csesztetik. Vagy még mindig? Igen, a nő lesz terhes, bár továbbra sem valamilyen növénytől, sokkal inkább egy férfiembertől, akinek a felelőssége valahogy mindig elsikkad a nagy kérdések között. Egyre több államban tér vissza az az igen sötét nézet, hogy egy nő, márcsak biológiai szerepénél fogva is törvényileg kötelezhető egy nemkívánt terhessség kihordására. A lényeg, hogy megszülessen az a gyerek, hogy utána mi lesz vele, már senkit sem érdekel. Tegyük föl, hogy az így kikényszerített állampolgár betegen születik. Milyen lehetőségei vannak az anyának? Föl kell adnia a hivatását, és 0-24 órában ápolhatja a beteget. Ráadásul nagy eséllyel mélyszegénységbe süllyedve. (Amúgy ez az örömmel vállalt terhesség után is előfordulhat, a nő sorsa akkor is ugyanez.) Vagy legyen ez a gyerek a sokadik egy szegény családban, amelyik már tényleg nem bír el több terhet. Milyen támogatásra számíthatnak? Vagy tegyük föl, hogy az anya még fiatal, fogalma sincs mit kezdjen a saját életével és máris ott egy másik élet, amiért felelősséget kellene vállalnia. Ne, ne hozzák föl, hogy a gyereket örökbe is lehet adni, mert sokak számára ez képtelen ajánlat. Így rögtön két életet lehet tönkretenni, de legalább ott a pipa, hogy egy gyerekkel több született, jól mutat a statisztikában. Az apáról továbbra sincs szó. Őt mire kényszerítik? Rendőri kísérettel viszik az anya mellé a terhek megosztására? Napi 12 órai kötelező gyermekfelügyeletet írnak elő számára? Fillérre kiszámolják a gyermek nevelésének a költségeit és fizeti a felét (plusz napi 12 órát gyereket nevel?) Persze, hogy nem. Hát jó, akkor tartóztassa meg mindenki magát a házasságig, vagy törődjön bele, hogy védekezés mellett is becsúszhat egy gyerek. De nem, erről ne beszéljünk az iskolában, míg 18 évesek nem lesznek a tanulók, mert úristen...Berlinben először a 3. osztályban beszéltünk az emberi testről, a lányok és fiúk különbségeiről, a szerelemről és igen, a szexről is, életkoruknak megfelelően. Hatodikban órákon keresztül folyt a kérdés-felelet, a vita, a beszélgetés nyíltan, bármiről, amiről tudni akartak: érzésekről, fogamzásról, fogamzásgátlásról, terhességről és arról is, hogy a testünk a miénk. Az egyik lány hosszasan elmélázott, azon, hogy talán biszexuális. Hú, mi lett volna Magyarországon, ha ez szóba kerül! Látni kellett volna néhány magyar döntéshozónak, milyen komolyan, mennyire érdeklődve beszéltek ezek a gyerekek ezekről az alapvetően fontos témákról. És nem, senki sem akarja őket átváltoztatni, átoperáltatni, viszont az őszinte szónak köszönhetően talán felkészültebbek, mint magyar kortársaik.