Lehajtott fejek mindenütt: ülve, állva, jártukban, keltükben mobiltelefon az emberek kezében és megy a nyomogatás. A járművekről nem lehet leszállni, mert az előttünk álló gyökeret ver az ajtóban és nyomogat. Valószínűleg olyan fontos az olvasni- éppen írnivalója, hogy tapodtad sem mehet tovább. A lépcsőkön nem lehet normális tempóban le- és fölmenni, mert a kedves polgártársak csigatempóban vonszolják magukat, miközben természetesen a telefon gombjait nyomogatják, nem mellesleg testi épségük kockáztatásával. A mozgólépcsőn dettó. A buszon, villamoson, metrón különféle stílusú zenék kakofóniája teszi elviselhetetlenné az utazást. mert bizonyos körökben nem divat a fülhallgató, a zenék folyamatos váltogatása viszont igen: nyomják neki bőszen, mások meg lassan megőrülnek a rosszabbnál rosszabb ricsajtól, mert érdekes módon egyik sem Chopint hallgat. Munkából hazafelé - akarja az ember vagy sem - végig kell követni két barátnő pletykázását, szerelmesek civakodását, iskolások hülyeségeit, recepteket lehet lejegyezni, találkákról hírt szerezni...minden, de tényleg minden hallható. Mintha félnének az emberek a saját gondolataiktól, már ha egyáltalán van még valami eredeti a fejükben. Néha azt hiszem, az agyuk egy usb-zsinórral van a világhálóval összekötve és azon keresztül folyik az "etetés". Miközben ki tudja milyen forrásból töltődik az információ fejekbe, megy a rettegés az oltással beadható chipektől. Na ja, ezt a hülyeséget is az internetről szedték.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése