Dr. Kövér! Dr. Kövér! - ködlik föl bennem, igaz nem pontosan a Tanú ikonikus jelenete, amikor az akasztásra rendelt gátőr Kotász elvtárs után kiabál. Kijelölt gonosz mindig volt, és mindig az aktuális hatalom döntötte el, ki jó, ki rossz. Abban konszenzus van, hogy a sátán, az valami nagyon rossz. A szemfüles Laci elvtárs is megtalálta a maga sátánját, mégpedig a magukat "progresszió"-nak becézett mozgalmakban véli mostanság megtestesülni a patást. Pedig szerintük Magyarország is előre megy, nem hátra. (A forint is hogy hasít.) A progresszió pedig sajna szintén olyasmit jelent, mint haladás, előmenetel. Ezt a kis képzavart engedjük el, mert tudjuk mi, hát hogyne tudnánk, hogy László bátyó mire gondol: főispánok, vármegyék, sámándobok járnak a fejében és véletlenül sem magánrepülőgépen megy a törzsi vezérkar a focimeccsre (Foci? Az meg a mi a kórság?), hanem szekéren, ahogy illik. A zsebünkben okostelefon helyett bugylibicska, leveleinket futárral továbbítjuk, zsírt eszünk zsírral, de nem azért ám, mert ketogén diétán vagyunk, hanem mert ez a magyar virtus. Nincs itt kérem, semmi látnivaló. A proli sem úgy proli, ahogy eddig gondoltuk, áh, dehogy a nincstelen, munkaerejét eladni kénytelen réteg. A proliság egyfajta mentális állapot. Hát, ha csak úgy nem. Talán a szellemi nincsteleneket jelentheti, akiket természetesen nem a mostani kormány próbál minél nagyobb tömegben előállítani, nem, dehogy. Ezt Kádár tette az országgal, ő volt a nagy manipulátor. (Ma pedig példakép.) Kövér úr szemében valószínűleg én is a sátán egyik megtestesítője lehetek, mert csak simán magyar vagyok, nem magyarkodó, mert voltam olyan hazafiatlan, hogy nem hajtottam fejet előttük, hanem elhagytam Magyarországot, mert nem vallom magam konzervatív jobboldalinak (mondjuk ők sem azok, hiába is szajkózzák), mert...mert csak. Lelke rajta. Az enyémet nem féltem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése