Kedves magyar pedagógusok, így jártatok: Maruzsa államtitkár szerint megoldódik a tanárkérdés, mert a romló gazdasági környezetben egyre kevesebb a szabad munkahely, így nem fogjátok elhagyni a katedrát. Ebből következtetve - és innen már nem az igen tisztelt úr gondolatait közvetítem - leshetitek a fizetésemelést. Minek, ha úgysem tudtok máshová menni, húzzátok tovább az igát alamizsnáért is. Ennél cinikusabb érvelést régen hallottam, de az is lehet, hogy még soha. Legalábbis nem emlékszem rá. Egyedül maradtatok, a "főnökötök" sem áll ki mellettetek, a szülők pedig szintén úgy gondolják - ezek szerint -, hogy a nyári szünettel jól ki vagytok fizetve. Nem is kell őket nagyon ellenetek heccelni, bár a vezetés azért időről időre, biztos, ami biztos alapon megteszi. Nekem ma kezdődik a nyári szünet, ami kicsit rövidebb, mint hat hét. Ma végigkérdeztem a kollégáim, ki, mit csinál a nyáron: mindenki utazik rogyásig. Van, aki egyben négy hetet tervez, van, aki háromszorra. Pedig Berlinben sem érzik úgy a tanárok, hogy különösen jól meg lennének fizetve, de azért az átlag felett keresnek. Itt is meg kell harcolni a normális fizetésemelésért, de valahogy itt nagyobb az emberek öntudata és nem fogják be a szájukat, ha úgy érzik, igazuk van. És ha sztrájkolnak, vagy demonstrálnak, nem fenyegetik és nem rúgják ki őket. Mit mondjak, jó döntés volt, hogy Berlinbe jöttem, bármennyire is nehéz volt az elején. És nem mondom, hogy minden álmom a tanárság volt, de vállalható kompromisszum.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése