Hosszú lenne a névsor, ha mindenkit fölsorolnék, akit 2023-ban vállalhatatlannak találtam: kínos nyilatkozat, folyamatos hazudozás, részvétel övön aluli műsorokban...Persze az, hogy kit tart az ember szinten alulinak, ízlés kérdése is. Kinek, kinek máshol húzódik a "még elmegy" határa. Ezúttal az utca emberére koncentrálok.
1. Kedves utastárs reggel fél hétkor/délután fél kettőkor/nagyjából mindegy is, hogy mikor teljes hangerőn filmet néz/zenét hallgat vagy éppen valakivel kihangosítva és üvöltve társalog egy tömegközlekedési eszközön a telefonján. A fülhallgatót nem ismeri, a saját burkában él, mindenki más le van ejtve.
2. Még mindig a telefon: t. utas megáll a tömegközlekedési eszköz ajtajában, mert halaszthatatlan csetelésben van, ezzel további utasok járműbe jutását/járműből kijutását blokkolja - feltételezem, hogy minimum emberéletet ment éppen.
3. Bár a jármű belseje félig üres és akár még ülőhelyek is akadnak, a drága utastárs, ahogy bejutott a kocsiba, legott megáll az ajtóban és egy lépést sem hajlandó tovább menni, mert néhány megálló múlva majd ott szeretne leszállni.
4. Zsúfolásig telve a jármű, de a drága és a maga kényelmére annyira kényes utas gondosan a másik ülésre helyezi táskáját, és addig nem is hajlandó onnan megmozdítani, míg valaki nyomatékosan meg nem kéri erre. Ekkor pofát vágva, az őt ért inzultust arcjátékával mindenki tudtára hozva veszi el a a kihelyezett tárgyat. Még ő van vérig sértve.
5. Menjünk vásárolni! Tegyük föl, hogy nem csak három terméket vesz az ember az élelmiszerboltban és nem bevásárlókocsit tol maga előtt. A kasszánál a turbó sebességre fölesküdött pénztáros olyan lendülettel adagolja az árut, hogy kellő gyakorlat híján esély sincs a ritmus fölvételére. S mivel csak két kezed van a pakolásra és fizetésre, ráadásul a rendelkezésre álló helyet is szűkre szabták, örülhetsz, ha a cuccod nem a földön végzi és valahogy betömködheted a táskádba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése