Sztrájközön

Már nem is tudom, mikor kezdődött a Deutsche Bahn sztrájk (múlt szerdán talán), aminek hétfő estig kellett volna tartania, de már vasárnap este felfüggesztették. Hurrá! Pénteken délelőtt ismét BVG sztrájk lesz, ami a berlini metrót, villamosokat és buszokat bénítja meg. Ez, gondolom csak az első figyelmeztetés, a feketeleves majd ezen a vonalon is jön. Szegény kolléganőm, aki egy agglomerációs faluból busszal jár be, már előre megrendelte a taxit, hogy beérjen reggel az első órára. Aznap ingyen dolgozik. Közben csütörtökön a reptér biztonsági szolgáltatása lassító vagy mittudoménmilyen sztrájkba fog, járatkiesések és késések várhatóak. Ha eszkalálódik, pénteken nem repülök Szicíliába, hanem maradok a fenekemen itthon. Arról még nem is szóltam, hogy hány éjszaka nem aludtunk, mert a traktorosok összehangoltan nyomták a dudát vagy kürtöt, vagy ami a traktoron hangkibocsátásra alkalmas: jó hangos volt, zengett a város. És mi, szegény tanárok, még csak nem is hallottunk arról, hogy idén a munkáltató fizetésemelést tervez - már bujtogatom a kollégákat, hogy akciózzunk mi is. Ne csak elszenvedői legyünk mások nyomásgyakorlásának (amúgy biztosan tök igazuk van és nem haragszom a sztrájkolókra, csak most azért egy kicsit sok így egymás után). Néha azt érzem, hogy az a Németország, ahová tíz éve jöttem, már nincs is, minden szétesőben. Egész Európa szétesőben (Magyarország már rég elesett), és összekapaszkodás helyett vannak, akik csak tovább mélyítik az árkokat. Nem lesz ennek jó vége.