Kösz, jól vagyok. Az a mell ugyan már megereszkedett és az itt-ott föltöltés is elmaradt, mégis fantasztikusan érzem magam: kiderült, hogy talán mégsem vagyok teljesen értéktelen. Igaz, csak féligmeddig teljesítettem az igazi nőkkel szembeni elvárást, de legalább egy gyereket föl tudok mutatni. Tudni szeretném, hogy ezzel hol szerepelek a tetszéskiváltási skálán. Nem szálltam el, Kokóra gondolni sem merek, én Nagy Ferót szemeltem ki magamnak: öregebb nálam, kognitive sincs már fölszálló ágban, szóval az ő tetszését volna igazán jó elnyernem. Gondolom az alap, hogy nem műttettem át magam mássá, mint akinek születtem, csak ér ez egy pontot azon a - tízes? - skálán. A második jó pont talán heteroszexualitásom jelentheti. Hogy szültem is, ezzel tuti előreléphetek legalább öt mezőt. A tízig egészen biztosan nem juthatok el, hiszen nem mentem férjhez és nem hoztam világra még legalább kettőt. Szerintem a hét is szép teljesítmény, bár annak a fényében, hogy ezzel az eredménnyel gyereket nem fogadhatnék örökbe, lennék akármilyen fiatal, ráadásul jól szituált, nem vagyok teljesen elégedett vele. De drága Feró, még alapíthatunk családot, nem igaz? Majd elénekelgetjük a kandalló melegénél az Üzeneteket (Valamikor ő is lázadó volt, elkezdett egy új világot, elfelejti, honnan indult el...) és nem törődünk azzal, hogy ki kiabál ránk kígyót-békát. Hiszen ma csupa olyan vezeti ezt a jobb sorsra érdemes kis országot, aki rangot kapott, eszet hozzá neeeeeem. Bár te nem lettél vezető, csak amolyan véleményvezérféle, de mégis sokan isszák szavaid. Ha ma lennék fiatal, esküszöm, mindent másképp csinálnék: mint egy nehézbombázó, családalapítással vonzanám magamra a férfiak figyelmét, szülnék és szülnék, főzném a jó vacsorát és kisminkelve várnám haza Őt, anyagi biztonságunk megteremtésének istenét. A gyerekek egyházi iskolába járnának, nem hagynék ki vasárnapi misét, és a családon belüli erőszakot újabb és újabb gyerekek világrahozatalával kerülném el. És ha már az a mell megereszkedett és a drága emberem keményebb után nézne, hát szemet hunynék. Elvégre ha mindent csak ezért tettem, hogy elnyerjem a tetszését, fiatalabb versenytársaimnak is joguk van ennyihez: családhoz, szép élethez, meseországhoz, fantasztikusan szuverén és keletiesen demokratikus jövőhöz, azaz mindahhoz, amit milliókat megrészegítő búgó hangján a skála megalkotója, az igazi nagy Ő fest le elénk albizonytalanodásunk estéin. Mert itt, a Kárpát-medence e vadregényes vidékén a jövő mindig nagyon szép lesz, és mióta az eszemet tudom, már csak néhány évet kell kibírnunk addig. Mindig csak néhányat. Tudjátok, mint a dedóban: csak mindig eggyel többet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése