Berlin didereg

Falfirkák itt is vannak

Persze lehet, hogy a németek egyáltalán nem fáznak, de én belehalok, olyan hideg van. Kint napok óta fúj a szél, egyre nyirkosabb az idő, ma már eső is esett. Nem lesz ez így jó. Az egyetlen szabadnapomon sétálni és csavarogni szerettem volna, de csak ide, a közelbe merészkedtem. Póló, pulóver, kabát volt rajtam és nyakamba kendőt kötöttem, hogy meg ne fagyjak. Jelentem, még élek, de a kezem jéghideg, ahogy a billentyűkön táncolnak az ujjaim. Jelenleg a város Karow nevezetű részében lakom, ami valamikor egy falu volt, de ahogy nőtt Berlin, úgy bekebelezte. Sőt, még az innen is távolabb található Buch falucskát is. Elsétáltam a település, helyesebben most már kerület központjába. Útközben betértem a temetőbe. 

Karow-i temető: akit szeretünk, nem felejtjük el

Szeretem meglátogatni azoknak a helyeknek a temetőit, ahol éppen járok. Elmerengek egy kicsit az elmúláson, megpróbálom elképzelni, kik lehettek, hogyan éltek, kiket szerettek egykor azok az emberek, akik ott porladnak. A temetők beszédesek: gondozottságuk, a sírkövek színe, formája, nagysága, a jelölések, a feliratok nagyon sokat elárulnak a múltról és a kultúráról. A temetők békések: soha senki nem kiabál, oda emlékezni és elmélkedni járnak az emberek. A temetők segítenek földolgozni a halál tudatát. Tovább bandukoltam és útközben  sok szép régi, vöröstéglás épületet láttam: házakat, gazdasági épületeket, kisüzemeket. Állítólag a környéken valamikor mezőgazdasági tevékenységet végeztek, a terményeket pedig vonattal szállították be Berlinbe, ami tehetős jómódot biztosított az ittenieknek. Talán ezért látható még most is annyi régi, takaros ház.

Vörös, barna, zöld - természetes színek

Persze a jól karbantartott épületek már a jelenlegi jólétről mesélnek. A főút mellett sétáltam, ahol - természetesen - járda és bicikliút is található. Elképesztő, hogy mennyire odafigyelnek a bringásokra. Nem csak a városban, de a külső kerületekben is. Igaz, hogy Berlin viszonylag sík, de Pest is az, legalább ott kialakíthatnának több bicikliutat a biztonságosabb közlekedésért. Visszafelé buszra szálltam és elmentem Blankenburgba, ami valamikor természetesen szintén egy falu volt, most pedig külváros. 

A blankenburgi temető

Ott a központban van egy nagyon szép kis templom, körülötte temetővel. Szeretem, amikor a templom mellett temetkeznek. Valahogy a kettő összetartozik:  az egyik a még élő ember, a másik pedig a már elhunyt lelkéről szól. Jó esetben, amikor nem keverik bele a politikát. Holnap reggel korán kelek, megyek a cukrászüzembe gyakorlatra. Pedig vasárnap milyen jó (lenne) sokáig az ágyban heverészni.

A fénykép csálé egy kicsit, nem a ház