Egy illúzióval kevesebb

Minden látszat ellenére ez egy U-Bahn, azaz földalatti

Egy hete leszámoltam a kiváló Berlini közlekedés mítoszával. Az tény, hogy a város teljesen be van hálózva és ha valaki a Berliner Ringen belül, kötött-pályás (úgy mint S-Bahn, U-Bahn, villamos) közlekedés közelében lakik, semmi gondja. Ezek a járművel menetrend szerint, gyakran, és késő éjszakáig járnak, megbízhatóak, kényelmesek. Igaz, hétvége után itt is látni lehányt üléseket, széthagyott sörösüvegeket, óriási a buli pénteken és szombaton mindenfelé. De a külvárosok szerencsétlenjei, akiknek busszal kell valamelyik sínenjárót elérniük, már sokkal kiszolgáltatottabbak. Engem speciel egy hete kerülget a gutaütés. Hat megállónyira lakom az egyik S-Bahn megállótól, eddig reggel tízpercenként jött a busz, ami körülbelül 5-6 perc alatt elszállított odáig. Tiszta Amerika! Múlt hétfőn azonban mindennek vége lett, és a mai napig sem értem, hogy mi változott meg. A rövid kis út hol ötven, hol harminc percig tart. Három megállónyi távot, gyakorlatilag emberi lépésnél is lassabban tesz meg a busz és a töménytelen mennyiségben sorakozó autó. Átállítottak egy lámpát? Letették az emberek a biciklit? De a múlt héten még gyönyörű idő volt. Az iskola is régen elkezdődött. Nem értem, nem értem, csak azt látom, hogy az emberek türelmesen ülnek a buszon, mintha nem érdekelné őket, hogy minimum félórával tovább tart az útjuk a munkahelyükre, az iskolába, a belvárosba. 

Ettől a buszközlekedéstől még a berlini maci is elveszítette a fejét

Közben a nyelviskolában is megnőtt a tanulók száma, most már akár külön frakciót is alakíthatnának a spanyolok és a portugálok is. Egy-egy nyelvtani probléma értelmezésekor csak úgy röpködnek a spanyol kifejezések. Lassan a német mellé ezt a nyelvet is bevállalhatnánk. Munka persze még csak a láthatáron sincs, vicces, de mostanában Magyarországra küldözgetem a cikkeket. Innen dolgozom haza. Mindenkinek érdekes milyen itt a gasztronómia, a kereskedelem, az élet. Pénteken megejtettem első berlini partit is, a nyelviskola igazgatójának volt a szülinapi bulija. Unokahúgommal sütöttünk, főztünk, nagyon jól sikerült minden. Az első pohár vörösbor után gyakorlatilag folyékony németre kapcsoltam, csak úgy fújtam a magamét. A második visszavett a tempóból valamennyit, aztán jól el is fáradtam. Főleg, mert elkapott valami nyavalya, egész hétvégén az orrom fújtam, borzasztóan fájt a fejem, aludni sem tudtam, mert nem kaptam levegőt. Most meg száraz köhögés ráz egész nap. Elég kellemetlen, de legalább az orrom kidugult végre.

Lehet, hogy elérkezett az idő egy bicikli beszerzésére. Persze egy olyan kell, amelyik gumijában levegő is van.