A hónyuszi meghozta a támogatást

Ez a kép csalás. Karácsony előtt készült, de most még nagyobb a hó

Nagypéntek. Kinézek az ablakon és szakad a hó. Az asztalon egy hatalmas macska ül, akkora, mint egy kisebb tigris. Rá vigyázok a húsvégi ünnepek alatt, mert a gazdája elutazott. Egyedül vagyok, de ez most jó. Tegnap este megkaptam az ügyvéden keresztül a Jobcenter határozatát. A sokszori elutasítás után, december 1-ig visszamenőleg kifizetik a támogatást. Ami járt, és amit az ügyvéd intézett el. Szóval ez az én húsvéti ajándékom a hónyuszitól. A bürokrácia, mint már írtam, itt is borzasztó, ha az ember nem elég fölkészült, szeretik itt is lepattintani. Szerencsére engem nem tudtak. Úgy érzem magam, mint karácsony előtt. Csak most nem is tudom, hogy mire várok. A szürke égbolt és a szakadó hó nagyon fura érzés így március végén, amikor már melegen kellene sütnie a napnak és színeket kellene látnunk. De hát ez van, Magyarországon is ilyen az idő. Itt egyébként nagypéntek is ünnep, bár Berlin egy kifejezetten ateista Bundesland. De legalább négy napig nyugtunk van, nem kell dolgozni. Ez a macska olyan mérgesen néz, hogy talán még félni is fogok tőle. Szerintem nem érti, hogy kerültem ide, ki vagyok, mit akarok. Az ismerősömmel, akinek a lakásából jelentkezem, még az NDK-s időkből állunk kapcsolatban. Nagyon régen találkoztunk, én még szinte gyerek voltam. Basszus, ez az idő dolog azért elég nyomasztó néha. Olyan hamar elszalad az élet és még annyi mindent kell csinálnom. A könyvem kész, az utolsó korrektúrát végzem el, ez a következő napok feladata. Szerintem jó lett, de hát nem én ítélem meg, hanem először a kiadók, aztán a piac. Ha az is bejönne, teljes lenne a boldogság.