 |
Aktualitása van a képnek: idióta beruházók le akarják bontani az East Side Gallery falát |
Ma aláírtam a második minijob szerződésem. Nagy nehezen - most legalábbis úgy tűnik - sikerült úgy összeszervezni, hogy mindkét munkát el tudom végezni. Ami azt jelenti, hogy a hét minden napján dolgozom négy órát. Annyi dokumentumot kértek, hogy majd' belepistultam. Az ügyintéző néni egy kicsit ellenségesnek tűnt az elején, de aztán nagyon összebarátkoztunk. Beszélgettünk is közel egy órát. A jövő héten lesz az első munkanapom az iskolában. Az óvodában viszont már egész jól feltalálom magam, ma például én kezdtem, és fél tíztől fél tizenegyig egyedül voltam. És nem omlott össze a ház. A legnagyobb stresszt még mindig a beszéd okozza. Egyszerűen zavar, hogy folyton hibázom, nem jutnak időben eszembe a szavak, mindig egy-két perces késéssel ugranak be - ha ugyan, egyáltalán. Azt hiszem, sokkal többet kell beszélnem, de most, hogy többet is dolgozom, muszáj lesz gyakorolnom. Amúgy elég vicces volt, hogy április 5-én reggel szállingózó hóesésben léptem ki a kapun. Megőrülök már ettől a téltől. Még ma is hideg volt, de a jövő hétre már jobb időt ígérnek. Gondolom, akkor meg hirtelen átcsap az egész kánikulába. Amúgy felemelően jó érzés, hogy van a számlámon pénz, és már megkaptam az első (mini) fizetésem is, euróban. Igaz, egyelőre mindkét munka szerződéses és fix időre szól, de alakulnak a dolgok. A könyvem kész, csak címet nem tudok találni neki. Képtelen vagyok két-három szóban kifejezni a tartalmát, lényegét. Pedig nagyon sokat töröm rajta a fejem. Azt hiszem, jól sikerült. Jó lenne minél hamarabb kiadót találni neki. Most egy gyerekkönyvbe fogtam, mert megígértem a barátnőm tízéves kislányának, hogy írok neki is egy történetet. Nem könnyű. Egy kérése volt, hogy cicák legyenek benne. Na jó, hát lesznek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése