Már két hete dolgozom a neuköllni Schule an der Windmühle nevezetű iskolában. Hetente kétszer négy órát - elvileg. Mert ugye, ha azt akarom, hogy a szünetekre is járjon a pénz, akkor a szabadságon kívüli órákat le kell dolgoznom. Ami nem lesz nehéz, mert a munka nagyon nehéz. Kiderült, hogy a gyerekek valójában már kis felnőttek, jócskán kamaszok. Az átlagéletkor 16 év. Még nem is láttam mindenkit a 12 főből. Van itt gyerek Macedóniából, Egyiptomból, Bulgáriából, Romániából, Litvániából és Azerbajdzsánból is. A múlt héten - elvileg - akklimatizálódtam, ami azt jelentette, hogy a főállású szociálpedagógussal vásárolni jártam és Neuköllnel ismerkedtem. Ezen a héten mindkét nap hospitáltam. Luisa, aki a gyerekeket német nyelvre tanítja, emberfeletti munkát végez. Szerdán már be is álltam mellé segíteni, egyelőre a németül szinte semmit sem tudó Rubennel foglalkoztam egyénileg. Ma szintén. Mondtam is Luisának, hogy mindkét nap vállalom, hogy végig bent leszek és támogatom, mert nagyon egyedül van. Kérdeztem, hogy miért nem kért a szociálpedagógustól segítséget, azt válaszolta, hogy a hölgy nagyjából lerázta. Azt még nem sikerült kideríteni, hogy a szociálpedagógus mit csinál naphosszat. Néha elbeszélget egy-két gyerekkel, pedig sokkal jobban tenné, ha kikapná az órákról a problémás tanulókat és egyéni foglalkozásokat szervezne nekik. Nem lesz könnyű dolgom, azt már látom, de szerencsére a nyelv(nem)tudásom okozta pánik múlóban van. Már sokkal oldottabb vagyok. Azt hiszen, néhány gyereknél kifejezetten jól jön majd, hogy egyelőre még én sem beszélek jól németül, mert eltűnnek majd a gátlásaik és jó példa lehetek a számukra. Szerdán még nagyon szorongtam, amikor be kellett mennem az osztályba, mára már egész jól éreztem magam. Igaz, hogy a programot, amit fáradságos munkával kidolgoztam, dobhatom a kukába, de majd kitalálunk valami mást. A lényeg, hogy Luisa, a tanárnő (egy fiatal, laza és nagyon értelmes, kreatív csaj, akinek gyakorlatilag ugyanolyan ötletei vannak, mint nekem) és a fiatalok is - úgy tűnik - elfogadtak. Még saját foglalkozást nem tartottam, de a jövő héten abba is belevágok. Kétszer másfél óra - ez a penzum, a többi időben, mint már említettem, egyéni foglalkozásokkal támogatom a munkát. Ma újra voltam a nyelviskolában is, indult egy B2-es kurzus, ott is jól éreztem magam. Bár továbbra sem vagyok elégedett a némettudásommal, sőt...valahogy mégis úgy érzem, hogy most megint ugrottam egy szintet. Igaz, hogy minden módom próbálom fejleszteni magam: szókártyákról szavakat tanulok, könyvet olvasok (Ezüst tó kincse), megint tanfolyamra járok, sokkal többet beszélek és filmeket is szoktam nézni. Majdcsak meglesz az eredménye. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése