Nem tudom, milyen idő volt nyolcvan évvel ezelőtt. Sütött-e már a nap vagy még be kellett gyújtani. Csak azt tudom, hogy ezen a napon nagy dolog történt egy pilisszentléleki kis házban: megszületett egy szlovák házaspár első közös gyereke. Mihálynak keresztelték. A kis Miska hároméves koráig csak szlovákul beszélt. Úgy került be a kisdedóvóba, hogy nem tudott magyarul. Aztán az iskolában már nagyon is uralta a nyelvet. Ahogy megtanult olvasni, a tanító teljes könyvtárát kiolvasta. Az összevont osztály egyik éltanulója lett. Magyar akart lenni szívéből, lelkéből. Azt mondta, ha már ebbe az országba született, akkor nem is lehet más. Szerintem még ma is több verset tud fejből, mint én. A történelem érdekelte, s bár csak szakmát tanulhatott, a könyvek szeretete elkísérte egész élete során. Most is szenvedélyesen olvas. Mert hála Istennek egészséges, és adja az ég, hogy még sokáig az legyen. Nem lehettem ott, ezen a jeles, kerek, tiszteletre méltó születésnapon, hogy megölelhessem, csak telefonon kívánhattam neki még hosszú, boldog és egészséges életet. Napok óta csak ő jár a fejemben. Nagyon szeretném újra látni, hallani a jól ismert történeteit, meginni vele egy pohár bort. Isten éltessen, édesapám!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése