Tiszta Amerika

Multikulti

Tegnap délelőtt az egész iskola éneklázban égett. Pedig csak a mi két lányunk, a litván Maria és bolgár-roma Ayrie vállalták, hogy föllépnek a Britz kastély kertjében a neuköllni iskolák közös éneklésének napján. Tanítani sem lehetett, persze főleg a tanárnő miatt, aki azt hiszem, az amerikai gettófilmekből vette a mintát, hogyan is szeretne tizenkét teljesen különböző korú, kultúrájú és azonosan motiválatlan gyerekből németül beszélő honpolgárt nevelni. Egyelőre csak azt nem vette észre, hogy ezeknek a gyerekeknek elsősorban nyugalomra volna szükségük és csendre, hogy figyelni tudjanak. De majd belejön. 
Szóval dalnap. Még támogató plakátokat is készítettek a többiek, amit aztán persze elfelejtettek fölmutatni, amikor a mieink következtek. A kastélykert színpadával szemben felállított fedett nézőtér zsúfolásig megtelt mire odaértünk. A két csaj rommá izgulta magát a várakozás közben. Ayrie-nak még három rokona is eljött. Tényleg megható volt látni, ahogy a különböző (még egyszer hangsúlyozom, Neuköllnről beszélünk) származású gyerekek közös produkciókban mutatták meg magukat. Egy pillanatra én is az amerikai filmek világában éreztem magam, ahol a happy end egy jól sikerült föllépés, ami végül - számtalan konfliktus és bonyodalom után - összehozza és a jobb jövő felé tereli az ifjúságot. A kezdeményezés amúgy tényleg jó, és már tizedszerre hozták ezt össze. A mi két lánykánk szépen helytállt, de még tanulniuk kell a szereplést. A dal végeztével úgy lerohantak a színpadról, hogy szinte a taps is elmaradt. Pedig ez a legjobb az egészben. Persze elfelejtettem fényképezőgépet vinni, így egyelőre csak egy másik iskola fotóját tudtam illusztrációként felhasználni (www.hermann-von-helmholtz-schule.de).