 |
Ők ilyennek képzelnek egy ufót |
Egyszer volt, hol nem volt, még a Lipschitzallee-i lakótelepen is túl, ott, ahol esténként a jól szituált, neuköllni őslakosok értékes autóikkal családi házaik felé tartanak, volt egyszer egy ufóról elnevezett gyerekklub. Mit volt: még mindig van! A röpülő csészealjra hajazó építményben a környékbeli, elsősorban panelben élő gyerekek sokféle program részesei lehetnek. Mi hétfőn látogattunk el oda két lakóotthonbeli kislánnyal. Készítettünk vasalható gyöngyből szívet és csillagot, csocsóztunk és utána örömzenélésben vettünk részt az emeleti stúdióban. A klubban időt töltő gyerekek korra, nemre, származásra is sokfélék voltak. Csakúgy, mint az ott dolgozó felnőttek. Én például ugye, magyarként vittem oda egy szerb és egy orosz gyökerekkel rendelkező kislányt. A bejáratnál egy boszniai nő fogadott, aki a háború elől menekült annak idején szüleivel Berlinbe, a zenefoglalkozást pedig egy Törökországban született, de már évtizedek óta itt élő férfi vezette. Ez ám az igazi multikulti. Aki nem hiszi, járjon utána.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése