2016. március 8., kedd

Trauma

Menekültek

Ma egy továbbképzésen vettem részt, ahol traumatizált gyerekekről volt szó. Elsősorban - de nem kizárólag - migránsokról. A foglalkozást vezető terapeuta elmesélt egy történetet három fiútestvérről, akik Afganisztánból menekültek, miután apjukat megölték. Az anyát útközben veszítették el. A legnagyobb gyerek valahogy átverekedte magát Németországba, ahol minden munkát elvállalt, pénzt spórolt, hogy a két kisebb utána jöhessen. Egy kilenc és egy ötéves fiút hagyott maga mögött valahol. Az út amúgy két évig tartott a kisebbeknek, volt, hogy hegyen keltek át gyalog egy csoporttal, a még alig tizenegy éves a hátán cipelte a végletekig elcsigázott öccsét. Törökországban a kicsi olyan beteg lett, hogy a bátyja valahogy (egy tizenegy éves gyerekről beszélünk még mindig) kórházba juttatta. Végül nagy nehezen elérték Németországot. A legkisebb viszonylag gyorsan beilleszkedett, merthogy neki volt támasza ebben a borzalomban. A középső azonban súlyosan traumatizált. Akkora felelősséget kellett vállalnia az öccséért, és annyit szenvedett, hogy évekbe telhet míg - ha egyáltalán - felépül.
Hallgattam a történetet, és közben egy miniszterelnök és bandája jutott az eszembe, aki(k) szerint minden menekült veszélyforrás a magyar kultúrára és gazdaságra. Plusz, ugye, a terrorizmus. Lelki szemeim előtt pedig egy tizenegy éves gyerek cipelte a hátán a hétéves öccsét, akit csak a testvér szeretete és kitartása tartott életben. Milyen veszélyt hordoznak ezek a gyerekek? Ők nem érdemelnek irgalmat és segítséget egy önmagát kereszténynek nevezett országtól? És milyen ereje van annak a kultúrának és gazdaságnak, amelyet néhány ezer menekült veszélybe sodorhat? Milyen emberek irányítják ma Magyarországot és milyen emberek választják meg ezeket újra és újra?
Ezek az álszentek a földre szállt Krisztus előtt is kerítést húznának, megtagadnák tőle a segítséget, terroristának neveznék, sorsára hagynák, majd vasárnap ájtatos képpel beülnének a templomba Isten és egyszülött fiának nagyságát dicsérni.
Nagyon remélem, Magyarország hamarosan fölébred ebből a tudathasadásos állapotból és megláthatom, ki hogyan reagál majd. Azt viszont nem tudom, lesz-e elég szakember a traumák földolgozására.

2 megjegyzés:

  1. És milyen kultúra az, amelyet úgy védelmezünk, hogy háború elől menekülő gyerekek szemébe fújunk könnygázt? Milyen féltett kultúra az, amelynek ilyesmi része lehet?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Költői kérdés ez is. Nem kultúra, politika. :(

      Törlés