Zűrös koncert salátával

Malac

Ma délelőtt a hatodik órában a harmadikosok jöttek volna hozzánk foglalkozásra de helyettük az egyik tanárnő érkezett: koncertre invitált bennünket. Mint kiderült, közös zeneórát tartottak a tizedikesekkel és valamilyen produkcióval készültek. Na, ja. A performance pont olyan  volt, mint minden más ebben az intézményben: zűrös és zajos. Először egy tízéves kismenő próbált meg reppelni - a szöveg főleg értelmezhetetlen zagyvaságokból és gyakori bazmegekből állt. Utána egy szintén harmadikos brazil kölyök verte egy kicsit a tamtamot, mondjuk neki legalább volt ritmusérzéke. Aztán hosszas veszekedés és vita után szintén egy szabad szöveg jött, hasonló minőségben, mint az előző. A nagyok itt unták meg az egészet és alakították át hirtelen stand up comedy bemutatóvá a bemutatót. Nagy kedvencem, a tizenhét éves L., - akit három éve simán Dementornak néztem, mert fekete kapucnija alól föl sem emelte a fejét, se nem köszönt, se nem szólt - három viccet mesélt, amiből kettőt senki sem értett. Azért nagy szám, hogy a srác fölment a színpadra, mert tényleg szinte néma volt és senkivel se teremtett régebben kontaktust. Engem már hónapok óta kitüntet a figyelmével. Állandóan körülöttem sündörög, segít, amiben tud. Persze ilyenkor leesik neki ez-az (édesség, gyümölcs, stb.). Barátságunk odáig mélyült, hogy hoztam neki Magyarországról kifejezetten hazai csokit. Megköszönte, és amikor elfordult, észrevettem, hogy elmosolyodott. Még soha nem láttam mosolyogni. Komolyan megkönnyeztem. No, az ő remek három vicce után vette be az emelvényt a szintén tizedikes K. Ő egy igaz történetet mesélt, miszerint tegnap a buszon egy rettenetesen kövér nő ült előtte. De annyira kövér volt, amilyet még soha se látott (mindig azt hisszük, hogy ennél már nem lehet senki kövérebb, de aztán jön valaki, aki még sokkal jobban...). Szóvá is tette a nő kövérségét, aki jó humorérzékkel csak annyit vetett hátra: mondj valami olyat, amit még nem tudok. K. csuklóból válaszolt: a saláta finom. 

Itt ért véget a "koncert". :)